A home office, mint atipikus foglalkoztatási forma hatása a dolgozói elégedettségre a Covid19 idején és lehetséges jövőképe a munkaerőpiacon

Absztrakt (kivonat)

A társadalmi, gazdasági fejlődés egyik hozadéka, hogy a munka világában az emberi erőforrás vált a legértékesebb elemmé. Annak óvása, ápolása és fejlődési lehetőségének megteremtése a vállalatok életében sokkal hangsúlyosabb, mint korábban. A dolgozói elégedettség biztosítása egy olyan közös érdek, amely a hosszútávú eredményességre és hatékonyságra is hatással van. Ennek vizsgálata tehát egyéni és szervezeti szinten is kulcsfontosságúvá nőtte ki magát a versenyképesség szempontjából. Dolgozatomban a munkavállalói elégedettség szakirodalmi hátterét, arra ható tényezőket vettem górcső alá, annak érdekében, hogy egy atipikus foglalkoztatási formával, az otthoni munkavégzéssel való biztosítását tudjam vizsgálni. Írásomban először is arra voltam kíváncsi, hogy a magyar munkaadók miért ódzkodnak a home office alkalmazásától és miért nem követik a nyugati, fejlettebb országok – úgy tűnik – beváló példáját. Másodsorban azt kutattam, hogy a Covid19 miatti kényszerű home officenak is nevezhető foglalkoztatási forma hogyan hatott a munkavállalókra. A hipotéziseim felállításában az játszott főszerepet, hogy ilyen hosszútávú folyamatos otthoni munkavégzésre való kényszerülés még nem történt. Úgy véltem, fontos lenne vizsgálni azt, hogy ilyen szokatlan körülmények között hogyan hat a munkavállalókra a motiváltság, sikerélmény, fejlődési lehetőségek és a szociális kapcsolatok terén. Meg szerettem volna azt tudni, hogy az otthoni munkavégzés mennyire fenntartható ilyen hosszú ideig és mit gondolnak, azok a szereplők, akiknek ezt a gyakorlatban is alkalmazni szükséges. Harmadsorban szerettem volna adni egy lehetséges munkaerőpiaci jövőképet, melynek formálódása, átalakulása már most szemmel látható léptekben halad. Kutatásom során a témában való jobb elmélyülés érdekében kvantitatív és kvalitatív módszereket is alkalmaztam. Számot adtam arról, hogy a koronavírus előtt és közben mekkora a home office alkalmazási aránya Európa országaiban, köztük Magyarországon. A megkérdezett munkavállalókat fókuszcsoportokra osztottam és a jelenlegi helyzet adta lehetőségek keretein belül interjút szerveztem. A munkaerőpiaci jövőorientált kitekintésem alapját pedig egy nagy tapasztalattal bíró, a szolgáltatói szektorban dolgozó humán erőforrás menedzserrel folytatott interjúra építettem. A vizsgálatok eredményei majdnem teljesen megegyeztek a hipotézisben megfogalmazott gondolataimmal. A fókuszcsoportos beszélgetések tanulságai alapján, általánosságban mondható az el, hogy a hosszútávú és kényszerűnek is nevezett home officet a munkavállalók nem gondolják huzamosabb ideig fenntarthatónak a jelenlegi kondíciókkal. A motiválatlanságra, a munkahelyi környezet hiányára, szociális kapcsolatok elidegenedésére és a fejlődési lehetőségek elhalványodására hivatkoztak. Természetesen a negatív tények mellett pozitív elemei is vannak e foglalkoztatási formának úgy, mint a rugalmasság, kényelem. Egyetértés volt abban is, hogy maximum hetente egy-két alkalommal szeretnének a megkérdezett munkavállalók otthonról dolgozni. Összességében tehát a home office alkalmazásakor a rendszeresség és a mértékletesség kulcstényezők annak érdekében, hogy a szociális egészség és a munka iránti elköteleződés is megmaradjon. A jövőre való kitekintésem eredményeként pedig az a konklúzió, hogy már a toborzási folyamatnál komoly változások következhetnek be, mint mondjuk a keresési folyamatok globálissá válása, illetve az IT ismeretek elvárási szintre való emelése. A szakember szerint a munkakörülmények is nagyban változhatnak a kialakult járványügyi helyzet miatt, ami csökkenő iroda használatban, informatikai eszközök szélesebb körben való alkalmazásában is megjelenthet. Illetve a dolgozói elköteleződésre, is nagyobb hangsúlyt kell majd fektetni, a munkamorál és az elhivatottság megőrzése érdekében. Összefoglalva tehát kijelenthető, hogy a Covid19 a kutatásom szerint komoly munkaerőpiaci változásokat igényel a szereplőktől, ami az alkalmazkodás és az együttműködésre való hajlandóság nélkül roppant nehéz lesz. Az is beigazolódást nyert, hogy a kedvelt foglalkoztatási formának is megvannak az alkalmazhatósági határai és a számos előnnyel járó elem mellett észre kell vennünk, azokat a jelenségeket, amelyek egyéni és szervezeti szinten is károsak lehetnek. Ugyanakkor a munka világában jelenleg is történő finomításokkal arra kell törekedni, hogy kialakítható legyen egy olyan egyensúly, amely hozzájárul a dolgozói/vállalati értékteremtéshez.