Háromdimenziós nyomtatás a divatiparban

Absztrakt (kivonat)

Szakdolgozatomban a háromdimenziós nyomtatás jellemzőit, előnyeit és hátrányait mutatom be (egyéb gyártási technológiákkal összevetve) valamint jövőbeni alakulását vázolom fel. Ezután rátérek a design - és divatipar jellegzetességeire, ismertetem az iparágban rejlő üzleti potenciált mind nemzetközi, mind hazai szinten. A 3D nyomtatásban érdekelt magyar cégek, designerek véleménye, valamint egy főként budapesti egyetemisták számára készített kérdőív eredménye alapján elemzem a divatipar jelenlegi helyzetét és lehetőségeit a 3D nyomtatás terén. A 3D nyomtatás egy additív termelési eljárás, amely során egy adott tárgyat egymásra épülő rétegekből állítanak össze egy CAD tervezőprogram segítségével különböző alapanyagokból (a leggyakoribbak a különböző műanyagok, epoxigyanta, viasz és porok). A 3D nyomtatás során alapvetően háromféle gyártási eljárást lehet alkalmazni; a sztereolitográfiás eljárást, a szálhúzásos technológiát, valamint a különböző poliamid illetve fémporokat alkalmazó eljárást (SLS). A 3D nyomtatás a maga rugalmas, gyors és alacsony költségvetésű technológiája miatt tekinthető romboló innovációnak, főleg a tervezésben hoz újat, annak köszönhetően, hogy a technológiával szabadabban lehet organikus formákat szerkeszteni. A 3D nyomtatást főként az alacsony termelési volumenű, kis részegységű és bonyolult dizájnnal rendelkező eszközök esetében használják, ezért leginkább a prototípusgyártás és modellkészítés terén terjedt el. A 3D nyomtatás azonban kevésbé precíz a többi gyártási technológiához képest, továbbá kevesebb anyagot lehet alkalmazni a nyomtatás során (pl. bőrt egyelőre nem). A 3D nyomtatás magával von több etikai dilemmát (védjegyek és szerzői jogok sérülhetnek) valamint jogi problémát (kérdéses termékminőség). A gyors prototípusgyártás és a 3D nyomtatás között leginkább az ár tekintetében vannak eltérések. A 3D nyomtatás és a tömeges testreszabás közötti fő különbség a termelési eljárásban és a logisztikai követelményekben keresendő. A fröccsöntési eljárással ellentétben - amely a 3D nyomtatás legnagyobb vetélytársa – a 3D nyomtatás esetében nem érhető el méretgazdaságosság, a változó költségek nem csökkennek a nagy termelőkapacitás mellett, azonban viszonylag alacsony állandó költséggel tud üzemelni, és környezetbarát technológia (a keletkezett hulladékok 95-98%-át újra lehet hasznosítani). A gyártástechnológiában megjelenő diszruptív innováció, a 3D nyomtatás új trendeket, termékeket, eljárásokat, partnerkapcsolatokat hozhat, amire a design - és divatiparnak is fel kell készülnie. Ennek ellenére kevesen nyitottak a technológiára, egyrészt mert viszonylag drága, másrészt pedig más, az eddigi hagyományos technológiáktól (pl. fröccsöntés) eltérő hozzáállást kíván meg. A 3D nyomtatási technológiával történő divattervezésnek azonban épp az a bökkenője, ami az előnye is; sok designer még nincs felkészülve arra, hogy újfajta anyagokkal dolgozzon, valamint egyes anyagokat (pl. szőttek) nem is lehet még nyomtatni. Az általam meginterjúvolt Magyarországon működő 3D nyomtatással foglalkozó cégek többsége nem vagy csak minimális mértékben foglalkozik divatipari cikkek 3D nyomtatásával, árbevételük nagy része nem ebből a termékcsoportból származik. Azok a cégek, akik vállalják és/vagy árbevételük meghatározó részét teszi ki a divatcikkek 3D nyomtatása, leginkább ötvösöknek/ékszerészeknek készítenek ősmintát; a cégük design - és divatipari cikkek 3D nyomtatására specializálódott; vagy főleg bérnyomtatás keretében nyomtatnak divatipari termékeket. Divatcikkeket leginkább szálhúzásos, sztereolitográfiás illetve viaszos eljárással készítenek a cégek. Több cég interjúalanya véli úgy, hogy a divatipari cikkek 3D nyomtatása növekedési potenciált rejt magában, azonban a jelenlegi technológia még korlátozott mind méret, mind anyagjellemzők (minőség) tekintetében. A divatcikkek otthoni desktop 3D nyomtatásáról megoszlanak a vélemények. Egyesek úgy gondolják, hogy van esély arra, hogy 2020 - 2025-re egyre több háztartásban nyomtassanak divatipari cikkeket, míg mások szerint ez addig nem lehetséges, amíg a felhasználók nem sajátítják el a 3D nyomtatást legalább alapszinten. A nagyrészt budapesti egyetemisták körében végzett kérdőíves kutatás eredménye azt mutatja, hogy a divatipari cikkek 3D nyomtatással történő kivitelezése leginkább a jelenlegi (magasnak számító) ár és/vagy a design miatt nem mondható versenyképesnek. Mindebből az következik, hogy a 3D nyomtatott divatcikkek versenyképessége, növekedési potenciálja leginkább a minél alacsonyabb ár révén növelhető.