A TCO koncepció jelentősége a beszállító értékelésben

Absztrakt (kivonat)

Dolgozatom középpontjában egy szállítóértékelési módszer, a Total Cost of Ownership (tulajdonlás teljes költsége) áll. Célom a Total Cost of Ownership koncepcióban rejlő potenciál feltárása a releváns szakirodalom alapján, és a módszer magyarországi gyakorlatban való megjelenésének vizsgálata. A szakdolgozat első részében ezen kevésbé elterjedt szemlélet elméleti hátterének bemutatására törekszem. A koncepció definiálását, magyarázatát követően, ismertetem a bevezetésének ajánlott lépéseit, valamint alkalmazási lehetőségeit két konkrét esettanulmányon keresztül. A példák tapasztalatai és a kutatásom során megismert alternatívák alapján a módszer jelentőségét, előnyeinek és hátrányainak tisztázásával értékelem. A TCO lényegében vizsgálja a vásárlás és a működés költségét, de azokat a kiadásokat is, amelyek a tulajdonlás ideje alatt felmerülnek. A tulajdonlás teljes költsége, annak a különbségnek a feltárására törekszik, ami a beszerzési ár és a hosszútávon felmerülő költségek között van. Fontos megjegyezni, hogy a birtoklás teljes költsége nem kizárólag a költségekre fókuszál, hanem azokon keresztül a beruházás, beszerzés járulékos megtakarításait és bevételeit is figyelembe veszi. A teljes tulajdonlási költség elemzése a döntéshozatali eszköztár egyik legfontosabb eleme lehet az alkalmazó vállalat számára, ahogy a dolgozatomban megjelenő példa, a Siemens Healthcare esete is alátámasztja. Továbbá segíthet a költségokozók jobb megértésében, támogathatja a folyamatos fejlesztést és költségcsökkentési lehetőségek azonosítását is szolgálhatja. A megfelelő döntéshez át kell látni a beszerzési projekt egészét és az üzletmenetre kifejtett lehetséges hatását is. A módszer megvalósításához célszerű egy felosztás, amely áttekinthetőbbé teszi az eredményt. Csoportosíthatunk az alábbiak szerint: beszerzési ár, megszerzés költsége, felhasználás költségei, élettartam végéhez kötődő költségek. Ugyanezt a célt szolgálja, a Roodhooft és Deagreve által alkotott ún. TCO mátrix is, melyben külön-külön feltüntetik az egyszeri és ismétlődő költségeket, a megvalósulási szintek mentén is besorolva a tényezőket. A dolgozatom második részében, a TCO magyarországi alkalmazására kerestem példákat. Amennyiben maga a módszer nem, vannak-e arra utaló jelek, hogy az elv, így a beszerzendő termék tulajdonlásához kötődő költségek felszínre kerülnek-e a beszállító értékelése során? Vizsgálatom a logisztikai témában, az utóbbi öt évben megjelenő szaksajtó tartalmára fókuszált, ezen belül a Logisztikai Híradó írásaira, és a Beszerzési Vezetők Klubjának honlapján közzétett további publikációkra. A harmadik részben a kérdés magyarországi illusztrációjaként, a témával kapcsolatban készített interjúk tapasztalatait dolgoztam fel. Kutatásom során három gyakorló szakemberrel, a DHL Express Magyarország Kft. beszerzési menedzserével, a Prímagáz Hungária Kft. műszaki és beszerzési igazgatójával illetve a Waberer’s Logisztika Kft. ügyvezető igazgatójával készítettem interjút. Az alkalmazás módszertani szempontból meglehetősen komplex, a magyarországi vállalatok többsége nem feltétlen rendelkezik a szükséges kapacitással, sem emberi erőforrás, sem idő tekintetében. Kutatómunkám során arra a következtetésre jutottam, hogy nem szükségszerűen vezet eredményre a nagyon sok tényező, sok munkával való számszerűsítése. A lényeg, hogy egyáltalán megpróbálják végiggondolni azt, hogy egyik vagy másik választás milyen közvetlenül nem látható, ugyanakkor nagyságrendileg eltérő költségeket vagy éppen megtakarításokat eredményez a vállalat számára más területeken.