Munkaerőpiaci futószalag? A „fun culture” szerepe a diákszervezeti életvilág gyarmatosításában a TLL Diákszervezet példáján keresztül

Absztrakt (kivonat)

Mindannyian élvezzük azt, hogyha mindennapi munkánkat és feladatainkat egy olyan közegben végezhetjük, amely aktívan elősegíti az örömöt, az elkötelezettséget és a közösségi érzést. Ám mi van akkor, ha a szervezetben ezáltal létrejött ún. szórakozás-kultúra („fun culture”) negatívumokat is hordoz magában? Írásomban egy valós egyetemi diákszervezet kultúráját és működését vizsgálom kritikai nézőpontból. Munkámban arra a kutatási kérdésre keresem a választ, hogy: „Hogyan járul hozzá a „fun culture” a diákszervezeti életvilág gyarmatosításához?”. A kérdés alapját az a diákszervezetek és nagyvállalatok között megfigyelhető trend teremti meg, amely szerint az előbbiek képzés-fejlesztési rendszere utóbbiak igénye szerint alakítja a hallgatók szakmai orientációját – gyakorlatilag futószalagon keresztül kitermelve számukra a munkaerőt (az ezt egy örömteli kultúra részeként megélő) diákszervezeti tagok köréből. A jelenség feltáráshoz áttekintem a releváns szakirodalom alapján a kritikai menedzsment történelmi, értelmezési, és gyakorlati aspektusait; majd a szervezeti életvilág újratermelését vizsgálom. Mindezek után kitérek a szervezet, mint gyarmatosított entitás működésére, továbbá bemutatom a „megfelelő” szervezeti egyén koncepcióját. Végezetül, a menedzsment szerepét mutatom be a gyarmatosítás kontextusában. Kutatásom interjúalanyai a diákszervezet legfontosabb szervezőtevékenységet végző volt – és jelenlegi tagjai voltak (20): velük félig strukturált interjúkat készítettem annak érdekében, hogy a „fun culture”-höz kapcsolódó normákat és értékeket feltárjam, valamint a ennek a kultúra koncepciónak a képzési rendszerre, illetve a tanulási folyamatra gyakorolt hatását megértsem és a szervezeti életvilág gyarmatosításának eszméjével összefüggésbe hozzam. Eredményként számos olyan „fun culture”-höz köthető kultúraalakító-tényezőt feltártam (pl. közös hitvilág és értékrendszer), amelyek megfelelő használat esetén együttesen befolyásolják a szervezeti életvilág formálásán keresztül a diákszervezeti tagság értékrendjét, motivációját és személyes identitását. Ezen túl, ennek a potenciálisan „munkaerőpiaci futószalag”-gá vált diákszervezetnek az életvilágát értékelem egyéni és társadalmi relevancia szempontjából: megállapítva, hogy ez a jelenség milyen veszélyeket rejt magában (pl. fejlődési szabadság), és mit érdemes a jövőben tenni (pl. kutatási irányok) a probléma kezeléséhez.