A pályakezdők dilemmái : A felsőoktatásból kilépő fiatalok munkaerőpiaci kilátásai

Absztrakt (kivonat)

A felsőoktatás tömegesedése óta a munkaerőpiacon megjelenő diplomás kínálat szükségleteinek munkaerőpiaci igényekké alakulása a felsőoktatási intézményekre és a foglalkoztatási rendszerre is nagy terhet rótt. E folyamat következményeként a két munkaerőpiaci fél egymással szemben támasztott elvárásai közötti összhang megbomlott, amiből kifolyólag tapasztalatom szerint egyre több hallgató fogalmazza meg aggodalmát az ügyben, hogy milyen fogadtatás várja majd diplomásként a munkaerőpiacon. A felsőoktatásban történő abszolválás után a munkaerőpiacra belépni vágyó pályakezdők elhelyezkedési és kereseti esélyeinek feltérképezése ezért minden friss diplomás számára, de még az őket oktató intézmények számára is releváns és aktuális lehet. A felsőoktatásba való befektetés jövőbeni kifizetődését egyéni szinten több szempont szerint is magyarázhatjuk. Ilyen szempontok leggyakrabban, hogy az egyén az adott területen megszerzett tudással milyen státuszt tud betölteni a munkaerőpiacon, és az állástalálás mennyi keresési időt igényel. A végül elnyert pozícióban milyen mértékben hasznosítható az egyén korábban megszerzett tudása. Diploma birtokában előnyösebb kezdőfizetésre képes-e szert tenni a fiatal munkaerő, mint adott területen a kevésbé képzett társai. Motivációm tehát a friss diplomások munkaerőpiaci helyzetét feltárni a rájuk jellemző egyéni tényezők hatása szerint, és megmutatni, milyen szempontok szerint érhető el egy magasabb szintű eredményesség a munkaerőpiaci sikeresség különböző mezsgyéit tekintve. Dolgozatomban többváltozós adatelemzési módszerekkel igyekeztem feltárni a frissdiplomások munkaerőpiaci kilátásait, a pályakezdők kínálatának képességeit és a keresleti oldal igényeit figyelembe véve, azon célból, hogy alátámasszam a jelentőségét az intenzívebb és közvetlenebb kapcsolat kialakításának a felsőoktatás és a munka világa között. Ehhez először a két választott adatbázis (DPR-Frissdiplomás kutatás és Nemzeti Munkaügyi Hivatal-Bértarifafelmérés) változóinak felhasználásával alkottam R Studioban és Statában regressziós modelleket, hogy megvizsgáljam, az egyén tanulmányait és munkaerőpiaci tapasztalatait jellemző változók milyen magyarázó erővel bírnak a munkaerőpiaci státuszokba kerülés valószínűségére, illetve a havi jövedelemszintre. Ezután a munkaerőpiaci sikerességet igyekeztem más szempontok szerint is megközelíteni, ezért az egyénre vonatkozó, általa értékelt objektív és szubjektív mutatókat az IBM-SPSS segítségével 4 klaszterbe sorolva képeztem kevésbé megszokott dimenziókat a munkaerőpiaci sikerességre vonatkozóan, majd az említett dimenziók és az egyén tulajdonságai közötti összefüggéseket vizsgáltam. Néhány fontosabb változó hatását szeretném kiemelni: Míg a munkanélkülivé válás esélyét csökkenti a magasabb képzési szint, addig a jövedelemre gyakorolt előzetesen várt pozitív hatását nem igazolta a regressziós modell, amit a kutatáshoz használt frissdiplomás minta sajátosságának tudtam be, azonban az aggregált adatokból kiderült, hogy a magasabb képzési szint valóban magasabb jövedelemmel és kevesebb elhelyezkedésig eltelt idővel jár együtt. Ezután a vizsgált szempont alapján egy kalap alá venném három, a különböző modellek során szignifikáns változó szerepét, hiszen a másik elvégzett felsőoktatási képzést-, az iskolai évek számát- és a folyamatban lévő felsőoktatási képzést jelölő változók hatása hasonlóan értelmezhető. A több felsőoktatásban eltöltött idő a hierarchikus klaszterezéssel létrehozott munkaerőpiaci sikeresség 4 dimenziójából háromban -a Szaktudás, a Speciális tudás és a Jövedelem esetében is- láthatóan pozitív eredményt jelent. Bár a Munkaerőpiaci szerep klaszter esetében nem okoz szignifikáns hatást, a munkaerőpiaci státuszokra futtatott multinomiális regresszió szerint egy másik felsőoktatási képzés elvégzésének hiánya növeli a munkanélkülivé válás esélyét, és csökkenti a vállalkozóvá válás valószínűségét. Mindez az elhelyezkedésre és fizetésre gyakorolt pozitív hatását jelzi a több felsőoktatási képzés elvégzésének, tehát az erre vonatkozó előzetes várakozásomat a modellek eredményei alapján nem vetettem el. Az modellek alapján azonban sajnos el kellett vetnem azon hipotézisemet, mely szerint a felsőoktatásban megszerzett tudás magasabb szintű munkahelyi alkalmazhatósága jövedelembeli többletet eredményezne. Ez az eredmény a kínálati oldal képességei és a keresleti oldal elvárásai közötti összhang hiányát támasztja alá. Nem csak a megszerzett tudás, hanem annak gyakorlatban történő alkalmazása is fontos ahhoz, hogy az egyén minél sikeresebben boldoguljon a munkaerőpiacon az oktatásból kikerülve. Ugyanis, ha az egyén rendelkezik munkaerőpiaci tapasztalattal, vagy akár szakmai tapasztalattal, az a modellek alapján magasabb jövedelemszintet eredményez számára, valamint növeli az elhelyezkedési esélyeit is. Ezért tehát a szóban forgó változók hatása különösen lényeges lehet a kötelező szakmai gyakorlatot gyakran mellőző tantervek megreformálásának kérdésében. Elemzésem eredményei hasznos információkkal szolgálhatnak a frissdiplomások számára a munkaerőpiaci kilátásaikra vonatkozóan, a foglalkoztatási rendszer számára pedig a munkaerőpiaci kínálat képességtárát és igényeit illetően. Azonban a kutatásom eredményeiből és a szakirodalmi áttekintésből is egyértelműen megfogalmazható, hogy a foglalkoztatási rendszer gördülékenyebb működése és a munkavállalók sikeressége érdekében komoly szükség van a munkaerőpiac két oldalának egymáshoz történő közelítésére irányuló törekvésekre.