Regionális versenyképesség változásának vizsgálata a visegrádi országok kis- és középvállalkozásainak területi egyenlőtlenségein keresztül

Abstract

Munkám során feltárom és bemutatom a visegrádi együttműködés országainak (V4) kis- és középvállalkozás szektorának területi egyenlőtlenségeiből és fejlődéséből adódó fontosabb gazdasági- és társadalmi aspektusokat, az adott országra jellemző vállalkozói környezetet. Úgy gondolom, akárcsak gazdaságpolitikai tervezésnél, vállalkozásfejlesztési stratégiák megalkotásánál is fontos a regionális szemlélet, a holisztikus/nemzetállami szemléletmód kiegészítéseként. Munkám végső célja országokon átívelően olyan területi szinten feltárni a kis- és középvállalkozások fejlődési trendjeit és potenciáljait, amelyre korábban nem volt jellemző, azonban fontos információkkal szolgálhat a regionális versenyképesség fejlesztéséhez. Munkámban rámutatok, hogy a regionális versenyképesség jól mérhető a területek fajlagos vállalkozásszámával, azaz a népességre vetített vállalkozás sűrűséggel, és fontos mérni az eloszlási mintáját a jóléti eloszlás szempontjából. Dolgozatom a V4-ek kkv-ellátottságán keresztül a LAU1-es szintű (’járási szintű’) gazdasági és jóléti egyenlőtlenségeit tárja fel. Fontos szempont ezen kelet-közép-európai országok esetén a fővárosok és egyéb nagyvárosi régiók koncentráló hatásának felmérése és a hatás vizsgálata a környező/vidéki kistérségek vállalkozásaira. Eredményeim azt mutatják, hogy a négy állam teljesítménye közül kiemelkedő a Cseh Köztársaság kkv-sűrűség és területi eloszlás-egyenlőség szempontjából is. Kiemelkedő nagyvárosi hálózata miatt Lengyelország is előkelő helyen szerepel területi polarizációs szempontjából, azonban a cseh járásokat leszámítva a másik három ország esetén tapasztalható egy erős kelet-nyugat osztatúság. A nagyvárosi régiók közül Budapest bír a legnagyobb regionális koncentráló hatással kisvállalkozások terén, Pozsony pedig nagyon erősen polarizáló hatású a szlovák városok csoportjában középvállalkozások területén. Külön kiemelendő, hogy egyedül Magyarország tudott érdemben szektorálisan fejlődni a vizsgált időszak alatt, de a fejlődés területi mintázata arról árulkodik, Magyarországon erős a „húzó-térség” jelensége, azaz a nemzeti-szintű fejlődés egyenlőtlenebbül oszlik el a járások között, mint a másik három vizsgált ország esetén – hasonló fejlődési szintet nagyobb területi szórás jellemez.