Az Erasmus+ ifjúsági programok hatása a magyar fiatalok mobilitására

Absztrakt (kivonat)

Alapszakos tanulmányaimat lezáró jelen szakdolgozat témájául az Erasmus+ ifjúsági programok hatását választottam, a magyar fiatalok mobilitására tekintve. A több hónapig tartó kutatómunka eredményeként számos megállapítást sikerült tennem, mind a nemzetközi és hazai forrásokra, mind az általam készített felmérésre alapozva. Legnagyobb felismerésem, hogy a már a nemzetközi élményt megelőzően is jelentős potenciállal rendelkező ifjúság, a tapasztalatgyűjtést követően jelentősen mobilisebbé válik. Kelet-Közép-Európában, köztük Magyarországon is megfigyelhető volt a rendszerváltással egyidejűleg meginduló elvándorlás, melyet később az Európai Unióhoz, s a Schengeni övezethez való csatlakozás tovább erősített. Főként hazánktól nyugatra elhelyezkedő államok, az Egyesült Királyság, Németország és Ausztria váltak az utóbbi évtizedekben a magyarok fő célpontjává, s ezt különböző tényezők támogatták. Az emberek jelentős része a jobb életkörülmények, stabilabb gazdasági helyzet reményében távozott el hazánkból. A 2004 óta fennálló EU-s körülmények nagyban támogatták a mobilitást, hiszen adminisztratív szempontból jelentős terhek kerültek le a munkavállalókról. Ennek köszönhetően a 2007-ben megfigyelt 1%-os külföldön dolgozók aránya (20-64 évesek között) 2017-re jelentősen emelkedett, 5%-ra. A XXI. században a helyváltoztatás a mindennapi élet velejárójává látszik válni, s az általam megkérdezettek töredéke (2%) utasítja el annak jövőbeli esélyeit, hogy ők maguk is mobilizálódnak majd. 1987-es évi indulása óta az Erasmus+ és különböző elődprogramjai több millió diák és fiatal életére voltak hatással. Míg a kezdetekben kifejezetten az egyetemek közötti kapcsolatokat és a diákok mobilitását volt hivatott támogatni, napjainkra széleskörű spektrummá nőtte ki magát a program. A jelenleg futó 2014-2020-as periódusban az Erasmus+ legfőbb célkitűzései a munkanélküliség csökkentése, az európai demokrácia építése, az innováció és kooperáció támogatása, s a felnőttkori tanulás népszerűsítése. Ezek mind magukkal hozzák a nemzetközi mobilitás gondolatát, s megjelenik a fiatalok számára, mint eszköz és cél egyaránt. A hat éves időszakra vonatkozó 16,45 milliárd eurós költségvetés teszi lehetővé a fiatalok külföldi és hazai lehetőségeit. Az általam vizsgált legfőbb alprogramok a következők: külföldi részképzés, önkéntesség, szakmai gyakorlat, ifjúsági és tréning kurzusok. Az Erasmus+ egyértelmű hatását láthatjuk a résztvevők mobilitási hajlandóságának növekedésében. A fiatalok esélyt kapnak arra az ösztöndíj által, hogy kipróbálják magukat egy ismeretlen környezetben, új nyelveket és készségeket fejlesztve. Az általam vizsgált 18-30 éves kor közötti sokaság jelentős, közel 20 százalékpontos előrelépést mutatott a mobilitási hajlandóságot tekintve az Erasmus+ élményt megelőző állapotához képest. Jövőbeli terveikről kérdezve, a válaszadók töredéke utasította el a helyváltoztatás esélyét, a jelentős többség, még ha nem is tudatosan tervezi, de teljesen nyitott (82%) annak a lehetőségére, hogy főként néhány év erejéig külföldön vállaljon munkát. A kutatási kérdéseim tekintetében mind a mobilitási hajlandóság, mind a személyes készségek kapcsán beigazolódott várakozásom, mi szerint az átlagos szint feletti értékekkel rendelkeznek az Erasmus+ résztvevők már kiutazásuk előtt. A projekteken való részvétel is megköveteli a nyitottságot, rugalmasságot, magabiztosságot, kommunikációs készséget, ám így is megfigyelhető mind a nemzetközi forrásokban, mind saját kutatásomban, hogy jelentős fejlődést tapasztalnak a fiatalok. Jövőjükre nézve teljes mértékben jövedelmezőnek tekinti a válaszadók túlnyomó többsége azt, hogy az Erasmus+ által szerzett tapasztalatokat, hisz a hazai és a külföldi munkaerőpiacon is előnyhöz jutottak. Továbbá kutatási területeim között szerepelt, hogy mik lehetnek a legfőbb mozgatórugói a mobilitási hajlandóságnak. Várakozásom az volt, hogy főképp a gazdasági és a karriertervezési lehetőségek vannak nagy hatással az ifjúság terveinek tekintetében. Ezzel szemben felismertem, hogy napjainkban ez már egy sokkal diverzebb, összetettebb kérdéskör. Míg a XX. században alapvetően pénzügyi és politikai megfontolás állt a vándorlások hátterében, jelenleg előtérbe került a nyelvtanulás, a más kultúrák, tapasztalatszerzés és kaland iránti vágy. Utóbbiak az általam megkérdezettek számára legalább oly mértékben bizonyultak fontosnak, mint a fizetés vagy a karrierépítés lehetősége. Szakdolgozati kutatómunkám során tiszta képet kaptam arról, hogy miként kezdődött, s alakult a mobilitás Magyarország tekintetében, s ennek milyen részét képezte az Erasmus+ ifjúsági program. A 2014 óta tartó időszak több, mint 50 ezer fiatalnak adott esélyt arra, hogy kilépjen komfortzónájából, s vitathatatlanul egy mobilisebb és alkalmazhatóbb generáció kialakulását támogatja a program hazánkban is.