Az Amigos a Gyerekekért Alapítvány hatásmérésére javasolt mérési eszköztár

Absztrakt (kivonat)

A szakdolgozatom keretein belül az Amigos a gyerekekért alapítvány rövid távú hatásmérésére tettem javaslatot. A választásom azért esett erre a témakörre, mert magam is önkéntesként 2 évig részt vettem a szervezet életében, és első kézből tapasztaltam a szervezet nehézségeit és küzdelmét a folyamatos fennmaradásra és növekedésre. A téma és a mérés által létrehozható eredmény pedig az egyik legjobb módszer a jövőbeli támogatók és önkéntesek bevonzására, a szervezet fejlesztésére. A tanulmányaim során sokat tanultunk a szervezetek által elért hatás elemzésére és értelmezésére, azonban nonprofit kontextusban egy gyakorlati példán keresztül rendkívül érdekesnek és relevánsnak találtam a témakört és a problémafelvetést. A mérés bevezetéséhez a dolgozatom első felében megvizsgáltam a legfontosabb fogalmakat, koncepciókat és kritikus szemmel vizsgáltam az elérhető módszertani modelleket. A téma újszerűsége kapcsán úgy gondolom, hogy mindenképp fontos az elérhető módszertanokat alaposan megvizsgálni, és a kritikák tükrében kiválasztani a legmegfelelőbbet. Azt a megállapítást tettem, hogy jelenleg nem áll rendelkezésre egy olyan módszertan, amely minden esetben megfelelő lenne, nagyon fontos a meglévő modellek adott példára való igazítása, abban az esetben amennyiben ez lehetséges. A módosított modellben kiemelten fontos szerepet kell, hogy kapjanak a nem pénzügyi mutatók, a kvalitatív indikátorok a kvantitatív indikátorok mellett, mindezt úgy, hogy a mérési eszköztár igazodjon a szervezet kultúrájához, magába foglalja a rövid és hosszú távú célokat, átlátható és kivitelezhető legyen a szervezet oldaláról, és segítse a szervezet döntéshozóit a jövőt illető tervezésben, és a visszacsatolásra is egyben. Ahhoz, hogy egy pontos mérés létrejöjjön, szükség van a szervezet elköteleződésére, a torzítatlan adatokra, amelyek valóban tükrözik a szervezet által elért számokat anélkül, hogy olyan hatásokat is mutatnának, amik egyébként is végbe mennének. Második lépésben bemutatásra került az Amigos szervezete, amely manapság 170 önkéntessel 12 kórházban végzi kórházi látogatásait heti átlagos 26 látogatással. Az Amigos azért egy különleges önkéntes szervezet, mert öntevékeny módon, minden háttérfeladatot, így a biztonságos stabil működéshez szükséges humán erőforrás és szervezeti tudást is mind az Amigok, önkéntes alapon végzik és jelentik, amellett, hogy nap mint nap beteg gyermekeket látogatnak a kórházban „barátokkal barátként”. Habár jelenleg nem létezik olyan tudományos bizonyíték, amely az Amigos munkáját validálná, számos orvosi szaklap alátámasztja az Amigos munkásságához hasonló tevékenységek jótékony hatását nem csak a gyermekeken, de az önkénteseken is. Tekintettel arra, hogy a szervezet több, komplex tevékenységet is végez és még senki sem végzett hozzám hasonló mérést a szervezetben, az általam javasolt mérés ezúttal a szervezet fejlesztését tűzte ki célul. Módszertanilag a Most Significant Change (MSC) modellt alkalmaztam, ahol az érintettek maguk azonosították a szervezet által kiváltott hatást, illetve az érintettek teljes listáját, tevékenységeket, és hosszú távú hatásokat. Tehát interjúim során az érintettek válaszai alapján azonosítottam, hogy az Amigos rövid távon a barátkozásra, játékra, és bizalomépítésre koncentrál, míg hosszú távon a tanulásra. A küldetés egyértelműen a hosszabb időt bent töltött gyerekek fejlődését segíti szellemileg, tanulás és játék útján, legfőképp a nyelvi tantárgyakra fókuszálva, hiszen az alul reprezentált kórházpedagógusok jelenleg nem tanítanak nyelveket a kórházban. A küldetés célcsoportja főként az onkológiai osztályon fekvő gyermekek, akik önkéntes alapon csatlakoznak az Amigok által tartott 1-2 órás foglalkozáshoz. A kutatásom alapján meghatároztam, hogy a humán erőforrás a legfontosabb erőforrás, illetve, hogy nem tervezett hatásként az Amigok jelentős értéket teremtenek a kórházpedagógusok, szülők, de saját családjaik életében is. A szervezeti hatásmérés lépéseit követve definiáltam a sikerkritériumokat az azonosított érintettek tükrében. A tervezett eszköztár a rövid távú állapotváltozást és tanulási fejlődést méri, amely az Amigok kötelessége lenne, és igazodna a jelenlegi, mindennapi szervezeti rutinhoz. Az eszköztár lényege, hogy a foglalkozás előtt és után mérje a gyermek állapotát, fejlődését az előzőleg azonosított elvárt változás alapján. A dolgozatomban szintén összefoglaltam az azonosított hosszú távú társadalmi hatásokat, és javaslatot tettem jövőbeli mérésükre. Összefoglalva azt gondolom, hogy a téma újszerűségét tekintve rendkívüli kihívás egy módszertant meghatározni, amely teljes mértékben rövid és hosszú távon tudná mérni a szervezet hatását. Az általam javasolt kérdőív rövid távon könnyen beilleszthető a szervezeti kultúrájába, és rendkívül fontos lépésként szolgálhat a későbbi, társadalmi szintű mérés kialakításához.