Vezetői elmagányosodás a magyar vezetők körében, avagy a vezetői szerep munkahelyi társas kapcsolatokhoz fűződő kihívásainak feltérképezése

Absztrakt (kivonat)

Szakdolgozatomban a vezetői szerep munkahelyi társas kapcsolatokhoz fűződő kihívásait vizsgáltam, a munkahelyi magány és a munkahelyi barátság témakörére fókuszálva. Kutatásom célcsoportja olyan szenior magyar közép- és felsővezetőkből állt, akik alatt legalább még egy vezetői szint van, tehát akiknek közvetlenül vezetők riportálnak és akik versenyszférában működő, külföldi anyavállalattal rendelkező szervezetnél dolgoznak. Szakdolgozati kutatásom fő vezérfonala annak vizsgálata volt, hogy a magyar vezetők miként tapasztalják meg a munkahelyi magány jelenségét és hogyan birkóznak meg vele. Többek között arra kerestem a választ, hogy mik a vezető szerep speciális, társas kapcsolatokat érintő kihívásai; milyen mértékben érzik magukat magányosnak a vezetők; kötnek-e munkahelyi barátságokat; illetve hogyan küzdenek meg a munkahelyi magány jelenségével. A fenti kérdésekre elsősorban kvalitatív módszert alkalmazva, félig strukturált mélyinterjúkon keresztül, illetve az elsődleges kutatási eredményeimet kiegészítendően, kérdőív segítségével kerestem a választ. Kutatásom alapján, noha a vezetők nem tapasztalták hosszantartó, krónikus jelleggel a magány érzését, interjúalanyim mindannyian úgy gondolták, hogy a vezetői szerepnek velejárója az időszakos magányosság. Ez visszavezethető a vezetői szerep szociális kapcsolatokat érintő kihívásaira, melyek egyrészt szerepelvárásokhoz és a hierarchiából fakadó távolsághoz köthetőek, másrészt a külső elvárásoknak való megfeleléshez. Ezekből a kihívásokból eredt az a két tényező, mely kutatásom alapján leginkább kapcsolódik az időszakos vezetői elmagányosodáshoz: az egyedüli felelősség és a megosztási korlátok. A kutatás tapasztalatai alapján, nem jellemző, hogy a vezetők szoros barátságokat kötnek a munkahelyen, ha mégis akkor jellemzően inkább vezetőtársaikkal barátkoznak. A beosztottakkal való barátkozást nehezen összeegyeztethetőnek gondolják a vezetői szerepükkel a kivételezés és a szerepelvárások félreértelmezésének lehetősége miatt. A barátságok kialakításának továbbá sokszor nem csak az igény hiánya szab gátat, hanem az idő szűkössége és a különböző élethelyzetekből fakadó korlátok. Az időszakos vezetői elmagányosodással való megküzdés különböző stratégiái a kutatás tapasztalatai alapján három fő kategóriába csoportosíthatók: Belső erőforrásokra való támaszkodás; Magánéleti támogatás és Munkahelyi támogatás. Dolgozatom célja az volt, hogy alapos szakirodalomi áttekintés és empirikus kutatás segítségével gazdagítsam a magyar nyelvű források körét és alapot teremtsek a későbbi kutatásokhoz, a témával ugyanis nem csupán a vezetők jóllétének, de a szervezet sikerének érdekében is érdemes foglalkozni.