Szabályozni a szabályozhatatlant? – Piacelméleti megközelítésben az Airbnb budapesti szabályozhatósága

Absztrakt (kivonat)

A 21. század gazdaságának meghatározó szereplőivé váltak a sharing economy szereplői, köztük az Airbnb. Kutatásomban a nagyvárosokban, köztük Budapesten is igen népszerű, szállásmegosztásra szolgáló tevékenységének szabályozásával foglalkozom bővebben, melyet kvalitatív elemzéseken, piacelméleti modellek alkalmazásán és empirikus számításokon keresztül közelítek meg. Az elmúlt években Budapesten tapasztalható fenntarthatatlan ingatlanár és albérletdíj növekedéshez hozzájárult az Airbnb, melynek felhasználói a gyenge szabályozás miatt, a kihasználatlan erőforrásaik hasznosításáról fokozottan áttértek a befektetés jellegű üzemeltetésre. Arra keresem a választ, hogy a fenntartható ingatlanpiac szempontjából milyen szabályozási eszközökkel és hogyan tudja a szabályozni a főváros a rövidtávú lakáskiadást 2020 elején? Ehhez először számos európai nagyvárosban elemezem a jelenleg érvényben lévő korlátozásokat, azok okait és hatásait. Ezután piacelméleti modellek segítségével hasonlítom össze a szabályozási keretek nélkül működő Airbnb, valamint az évente kiadható napok korlátozásának hatásait. A modellezésem alapján a korlátozás nélküli rövidtávú lakáskiadás a helyi lakosság és a kerületek számára hosszútávon fenntarthatatlan körülményeket teremt, ezért indokoltnak tartom az évente kiadható napok korlátozását Budapesten. A korlátozást a 2020 eleji albérletárak és Airbnb szállások díjai alapján úgy határozom meg, hogy differenciálja az ideiglenesen üresen álló lakásukat hasznosítókat és a befektetés jelleggel üzemeltetőket. Az empirikus számítások alapján évente 120 napban korlátoznám meg az Airbnb-n a teljes lakások kiadását, a privát szobák hasznosítása továbbra is korlátlan maradna, míg az efölötti tevékenységet külön regisztrációhoz és a hotelekéhez, vendégházakéhoz hasonló mértékű teherviseléshez kötném. Emellett a kerületek és az Airbnb adminisztratív kötelezettségeinek bővítésével csökkenteném az illegális lakáskiadási tevékenységet. Összességében az általam javasolt szabályozások a budapesti ingatlanpiacot fenntarthatóbb keretek közé terelik, amely a lakók és a kerületek érdekeit szolgálja, miközben az ésszerű keretek közt zajló, megosztáson alapuló gazdasági tevékenységet sem lehetetleníti el. Ezeket az intézkedéseket fontosnak tartom, hogy a főváros bizonytalan gazdasági helyzetben is képes legyen a kontroll megtartására az ingatlanpiaca felett.