Az intellektuális tőkére összpontosító teljesítménymérés a vendéglátás területén

Absztrakt (kivonat)

Mind az elméleti, mind a gyakorlati menedzsmentben egyre többen ismerik fel az intellektuális tőke kiemelt szerepét az értékteremetés folyamatában, és ezáltal a nem tárgyiasult erőforrások tudatos kezelésének és a szervezeti irányításba történő beemelésének szükségességét. Emellett felhívják a figyelmet az intellektuális tőke teljesítménymérésének szükségességére és egyben nehézségére, valamint a hagyományos információrendszerek alkalmatlanságára a vezetői döntéshozatal támogatásában. Ha korábban a materiális eszközök alkották a vállalati érték legnagyobb részét, a befektetés fő területét és az értékteremtés fő hajtóerejét, a mai, tudásalapú gazdaságban ez a szerep egyre jobban áttolódik az immateriális eszközökre. Ez az átalakulás szükségessé teszi az immateriális tőke tudatos kezelését és nyomon követését, valamint új menedzselési és teljesítménymérési keretek fejlesztését. Hiszen hogyan lehet menedzselni valamit, ami nem rendelkezik materiális – fizikai, illetve pénzbeli – megjelenési formával? Milyen módon lehet menedzselni, irányítani és összehangolni ezeket az elemeket úgy, hogy hozzájáruljanak a szervezeti célok megvalósításához? Milyen módszerekkel határozható meg a nem tárgyiasult eszközök teljesítménye? Milyen módon állapítható meg az általuk a szervezet számára teremtett érték? Lehetséges-e számszerűsíteni ezt az értéket, akár pénzbeli értékben, ahhoz, hogy könnyen értelmezhető információval szolgáljon a vezetőségnek a jobb döntés érdekében? A kizárólagos kvantitatív mérés az intellektuális tőke esetén egyrészt nem lehetséges, másrészt nem is cél; a hatékony menedzsment nem feltételezi mindenképpen az információ számszerűsítését; hiszen a felismerés és a definiálás a stratégiából kiindulva, a fejlesztési területek azonosítása, tudatos kezelése és explicitté tétele ugyanolyan fontos információforrást jelenthet, mint a mérőszámok megállapítása és azok alakulásának követése. Így az intellektuális tőke mérése alatt elsősorban a nyomon követését kell érteni, ami nem kizárólag kvantitatív mérést jelenthet. A dolgozatban, az intellektuális tőke értékteremtésben betöltött szerepének vizsgálata után és az alapfogalmak meghatározását követően az intellektuális tőke mérésének lehetséges módszereit és annak korlátait mutatom be. Azzal a feltevéssel dolgozom fel a témát, hogy az intellektuális tőke elsősorban a hosszú távú értékteremtés forrását jelenti, így csak akkor lehet hatékonyan és eredményesen menedzselni és nyomon követni az intellektuális javakat, ha a szervezeti stratégiából kiindulva, a stratégia megvalósítására törekszünk és a szervezeti célokra összpontosítunk. Kaplan-Norton ezzel a feltevéssel dolgozza fel a Balanced Scorecard módszert, emiatt menedzselési és nyomon követési eszközként elsősorban ezt a módszert követtem a téma gyakorlati alkalmazhatóságának vizsgálata során. A vizsgált szervezet, a Berufsbildungszentrum Währing, egy bécsi székhelyű vendéglátó nonprofit intézmény, amely a Studentinnenheim und Kulturzentrum Währingnek nyújt szolgáltatásokat. Nonprofit és szolgáltató szervezetként az intellektuális tőke számos elemével rendelkezik. Milyen szerepe van azoknak a stratégiáján belül? Mennyire járulnak hozzá a hosszú távú értékteremtéshez és a stratégia megvalósításához? Mennyire tudatosan menedzseli a vezetőség a nem tárgyiasult elemeket? Fejleszti, méri és értékeli őket? Milyen teljesítmény- és ösztönzési rendszerrel rendelkezik?