Horizontális intézkedések hiányában, állami tőkeinjekciókban bízva kitörhet-e a negatív spirálból a magyar húsipar?

Absztrakt (kivonat)

Szakdolgozatomban a magyar húsipar jelenlegi helyzetét, az ágazat kis- és középvállalkozásainak húsbavágó problémáit, az utóbbi időben megszaporodó állami beavatkozások szükségességét, adott esetben abszurditását, a tőkeinjekciókkal megmentett cégek lehetőségeit elemzem. A dolgozatban kifejtem, hogyan jutottak el oda az ágazat bizonyos szereplői, hogy gyakorlatilag a csőd és a felszámolás elkerülése érdekében állnak sorba állami mentőövért és azért, hogy ne kerüljön utcára több ezer munkavállaló. Felvázolom, hogy egy normális piacgazdaságban abszurd-e a tőkeinjekció, és ha már forrásokhoz jutottak a cégek, akkor ez milyen előnyt, lehetőséget jelent. A szakdolgozatban arra is választ kívántam adni, hogy meddig halogathatóak a horizontális intézkedések, meddig odázható el az alapvető élelmiszerek áfakulcsának a mérséklése. Vajon ha választás elé állítunk egy húsiparban dolgozó szakmunkást, hogy az állását választja-e, vagy egyszeri tízmillió forintot, akkor mi lesz a döntése? Szakdolgozatomban utánajártam, hogy hogyan jutott a tönk szélére korábbi sikerágazatunk, a húsipar, és az állam által megmentett három nagy húsipari cég gazdálkodását, stratégiáját is górcső alá vettem. A dolgozatban arra is rávilágítok, hogy a magyar húsiparnak horizontális intézkedésekre is szüksége van. Az egyik ilyen lehet az általános forgalmi adó mérséklése, amelyről részletesebben is írok a dolgozatomban, már csak azért is, mert becslések szerint Magyarország évente ötmilliárd eurónyi áfabevételtől esik el a feketegazdaság miatt. Az alapvető élelmiszerek szegmensében legkevesebb 128 milliárd forintra rúg az áfaveszteség, amely hazánk regionális versenyképességét sodorja veszélybe. Dolgozatomban arra is választ próbálok keresni, hogy büdzsébarát-e az áfa mérséklése, vagy nem más, mint játék a tűzzel. A múlt és a jelen a jövőre vonatkozó húsipari elképzelések, elérendő lépcsőfokok is megjelennek az írásban, és a fő kérdésre is keresem a választ, hogy a jelen piaci helyzetben sikeresek lehetnek-e a magyar húsipari cégek, vagy továbbra is az ágazat kivérzését kell végignézni. Vizsgálatomba természetesen az is megjelenik, hogy mi az oka annak, hogy versenytársainknak, így például Dániának miért aranytojást tojó tyúk a sertéságazat, miként lehet az, hogy erős, sikeres, eredményes, nyereséges az ágazatuk, miközben a hazai szektor a túlélésért, a napi működés biztosításáért és fenntartásáért küzd. A választott témám elemzése során kétféle vizsgálati módszert alkalmaztam: a gazdasági adatok elemzését és a személyes interjúkészítést, utánajárást. A szakdolgozatom első részében ismertetem az agrárium, a magyar élelmiszeripar és a hazai húságazat teljesítményét, pillanatnyi helyzetét. A második részben a témának tanulmányokra, szakirodalomra alapozott elméletet ismertetem, különös tekintettel arra, hogy közgazdaságilag hova sorolható be az állami támogatás, annak milyen fajtái vannak, milyen uniós megkötéseket, tiltásokat kell figyelembe venni. Ezután a kockázati tőke fogalmát, szerepét vázolom fel a szakirodalom segítségével, kifejtve, miért tekinthető kockázati tőkének az az állami dotáció, amelyet egyes cégek kaptak. A hazai húsipari vállaltok jövőjét taglaló résznél azt elemzem, hogy milyen új versenystratégiákat, cégvezetési stratégiákat kellene életbe léptetnie a cégeknek ahhoz, hogy állami szubvenciók nélkül is versenyképesek legyenek mind a hazai, mind a nemzetközi piacon. Dolgozatom harmadik nagy témaköre és központi része a három érintett vállalat, a gyulai, a pápai és a kaposvári húskombinátok gazdálkodásának, a múltban elkövetett stratégiai hibáknak az ismertetése, és az, miként jutottak el odáig, hogy gyakorlatilag csődbe jutottak. A negyedik részben azt ismertetem, hogy miért társadalmi igény az általános forgalmi adó csökkentése, milyen előnyökkel és veszélyekkel jár az áfakulcs mérséklése. A dolgozat befejező részében az összefoglalás található, amelyben gondolatok és javaslatok is megjelennek a jövőre nézve. Szakdolgozatomban arra a következtetésre jutottam, hogy a versenyképesség egyértelműen a termékpálya szereplőin múlik, ugyanakkor persze a gazdaság állapotát sem szabad figyelmen kívül hagyni. Kifejtem, hiába csatlakoztunk tizenegy éve az Európai Unióhoz, Magyarországon még mindig egy dekoncentrált, technológiailag elmaradott húsipar van, a feldolgozók döntő részének technológiája elavult, magas költségen üzemel, és a tizenegy év alatt alig közeledtünk versenytársainkhoz. Miközben a termékpálya minden egyes fázisában hatékonynak kellene lenni, a csőd elkerülése a cégek fő célja. Dolgozatomban megállapítom, hogy korszerű technológia és professzionális menedzsment nélkül aligha léphet előre a magyar húsipar. Szakdolgozatomban két dolgot javaslok: a korszerű technológia mielőbbi bevezetését és az alapvető élelmiszerek áfakulcsának tíz százalékra történő csökkentését.