A 2014-20-as területfejlesztési tervezés vizsgálata Somogy megye példáján keresztül

Absztrakt (kivonat)

A szakdolgozat a 2014-2020-as fejlesztési időszakra való területi felkészülésről, a megyei területfejleszési tervezésről szól. A téma kidolgozásakor a területfejlesztési tervezés általános, és jelen periódus konkrét céljának megismerését és a célok megvalósulásának vizsgálatát tűztem ki feladatomul. Emellett a területfejlesztés eszköz és intézményrendszerének, a területfejlesztés szereplőinek feltérképezése, a tervezés során betölött szerepük és motivációjuk megismerése foglalkoztatott. A szűkös anyagi források hatékony decentralizált elosztása a véges kínálat és a magas kereslet miatt régóta központi téma mind az európai, mind a hazai szakpolitikai és államigazgatási szintéren. A regionális gazdaságfejlesztés, területfejlesztés a vidékfejlesztés szakértői mind sajátos megközelítésből ám hasonló módszerekkel és közös végcél érdekében – a vidéki, gazdaságilag elmaradottabb térségek felzárkóztatása és gazdasági növekedése érdekében – foglalkoznak a megfelelő stratégiaalkotás és stratégimegvalósítás módszerének kidolgozásával, alkalmazásával. Közben pedig törekednek a helyiek részéről érkező, a forráskiosztásban való részvételi szándék növekvő igényének megfelelő becsatornázására a jelenlegi, sokszereplős rendszerbe. A többszintű kormányzás és a top down – bottom up szemlélet elméleti felvezetésben történő bemutatása emiatt is lényeges, hiszen a 2014-20-as fejlesztési tervezés kezdetekor az államigazgatási szint a helyeik aktív bevonása mellett godnolta végrehajtani a felkészülést. A területfejlesztési tervezés egyik eszközeként államigazgatási szinten törvények és rendeletek útján kötelezik és jogosítják fel a tervezést elvégzőket a fejlesztési igények megismerésére, rendszerezésére és az azokból történő stratégiakészítésre, emellett az államigazgatási szint ugyanilyen formában a tervezés másik elengedhetetlen eszközét, a pénzügyi erőforrást is rendelkezésre bocsájtja. A kutatás során vizsgáltam, hogy ebben a folyamatban mely intézmények, milyen módon vettek részt és a tervezés során hogyan alakult szerepük. Ennek érdekességét a már ezen a szinten is jelen lévő sokszereplős modell átszerveződések miatti alakulása és a tervezésre gyakorolt hatása jelentette. Ahhoz, hogy a jelenlegi tervezési gyakorlatot feltérképezzem, hogy az összes szereplőt, a szereplők motivációját, jelentőségét megismerhessem a Somogy Megyei Területfejlesztési Tervezés példáját vettem alapul, amely munkában a munkáltatóm által részben én is személyesen dolgozhattam. A tervezés momentumainak minél alaposabb felkutatása érdekében a tervezés eseményein résztvevőmegfigyelést alkalmaztam, emellett mélyinterjúkat készítettem a tervezésben résztvevő szakértőkkel, törekedve arra, hogy a lehető legtöbb szint egy-egy szereplőjével megismerkedhessek. A tervezési szinteket a mélyinterjúk alapján tudtam a leghatékonyabban megállapítani, így a 0. szintre az EU, az 1. szintre az államigazgatás szereplői, 2. szintre a megyei közigazgatás és szakértőgárdája, a 3. szintre a helyi érintettek és a tervezéskor kialakult munkacsoportok kerültek. (A szintek levezetése a dolgozatban részletesebben szerepel). A mélyinterjúkból kiderült, hogy hogyan alakult ki az általam 2. szintként meghatározott megyei közigazgatási és szakértői szint közötti feladat és kompetenciamegosztás. Ezen a szinten tudtam azt is megvizsgálni, hogy a szakértők, tanácsadók jelentős híd funkciót töltöttek be, és nagyban segítettek a szintek közötti hatékony kommunikáció megvalósulásában is. A kutatás eredményét a tervezés értékelése is jelentette. Tágan értelmezve, az államigazgatási szint elérte célját, hiszen a megadott határidőre, a megadott anyagi erőforrást felhasználva, a megadott területi szereplő (Somogy Megyei Önkormányzati Hivatal) elkészítette a megadott dokumentumokat (megyei operatív program, integrált területfejlesztési program, előzetes megvalósíthatósági tanulmányok stb.) és az ÁROP, mint a tervezést finanszírozó program célkitűzését is megvalósították, növelték a területi közigazgatási szerv területfejlesztési kapacitását. A kutatás során arra is választ kaptam, hogy milyen mértékben tudott megvalósulni a top down – bottom up szemlélet, ezen kívül hogy mely tényezők nehezítették ezt a folyamatot. Az alulról jövő fejlesztési igények stratégiába való kerülése részben tudott megvalósulni, mert bár a helyiek aktívan részt vettek a folyamatban, a tervezés irányelvei gyakran rossz irányba változtak. A sokszereplős tervezés motivációit a 3. és a 2. szinten sikerült a legeredményesebben összehangolni, a 2. és 3. szint között csak részben, az 1. és 3. szint közötti távolság sajnos nem csökkent a szakértők aktív közreműködése ellenére sem.