Intertemporális döntések a munkabér és a munkaóra fókuszában

Absztrakt (kivonat)

A neoklasszikus közgazdasági gondolkodás egyik alapvető követelménye, hogy az emberek a diszkontált jövedelmüket maximalizálják. Több kutatás megállapította azonban, hogy az emberek jobban preferálják a javuló fizetési sorozatokat a romló vagy a konstans sorozatokhoz képest, még akkor is, ha utóbbi két esetben jóval nagyobb nettó jelenértékkel szembesülnek. Ez a javuló sorozat iránti preferencia (Loewenstein & Prelec, 1993) tehát azt jelenti, hogy az emberek a növekvő fizetési pályát választják (Loewenstein & Sicherman, 1991) a csökkenő vagy konstans fizetési pályával szemben. Azonban több kutatásban (Loewenstein & Prelec, 1993) egy nagyon jelentős preferencia jelentkezik a kiegyensúlyozott sorozat iránt is. Duffy és Smith (2013) kutatása megmutatta, hogy pozitív kapcsolat áll fenn a javuló fizetés sorozat iránti preferencia és a fizetés nagysága között, azonban kutatása nem talált kapcsolatot a növekvő fizetés és munkaóra között. Ez a kutatás a javuló sorozat iránti preferencia tesztelésére a fizetés és a munkaóra esetén, egymástól eltérő megközelítést, más konstrukciót alkalmazott, így az összehasonlíthatóságuk szempontjából ez problémát vethet fel. Kutatásunkban (amelyben 55 főt kérdeztünk meg) a fizetés és a munkaóra összehasonlíthatósága érdekében egy egységesebb keretbe foglaltuk a kérdéseket. Ezzel a kérdőívvel újra megnéztük, hogy van-e kapcsolat a két sorozat között. Azt is megvizsgáltuk, hogy mi történik akkor, ha az emberek értékelik a különböző fizetési sorozatokat (javuló, kiegyenlített, romló).