Az aggregálás elmélete és gyakorlati problémái

Absztrakt (kivonat)

A dolgozatomban az aggregálás elméleti kérdéseit és a gyakorlati alkalmazásokban előforduló problémáit elemzem. Az aggregálás és az aggregálhatóság a közgazdaságtan egyik kevésbé kutatott, kevés figyelmet szentelt területe, annak ellenére, hogy a közgazdaságtani vizsgálat tárgya, a gazdaság sajátossága miatt minden szegletét átszövi. A közgazdaságtan elméleti alapozása és a közvetlen empirikus megjelenése - a modellezés - közötti hatalmas teret tölti be az aggregálás elmélete. Az elméleti modellekben a vizsgálat tárgya szinte minden esetben, akár kimondatlanul is egyén, egyedi jószág, vállalat. Az egyének, fogyasztók könnyen körülhatárolhatóak, a termékek megfoghatók, számba vehetők. Mind a mikroökonómia, mind az arra épülő általános egyensúlyelmélet elsődleges vizsgálati tárgya a dezaggregált, egyszerű termékekből és egyéni döntéshozókból álló környezet. Ezzel szemben egyes szűk piacági elemzéseket leszámítva az empirikus kutató, a modellező számára a természetes építőelem az ágazat, a szektor, a reprezentatív szereplő és a kompozit termék vagy iparági kibocsátás. A közgazdasági elmélet és főként a mikroökonómia fő vonalát követve, az aggregálási hiba négy különböző formában jelentkezhet. Egyrészt a döntések eltérő jellege miatt a termelő és a fogyasztó megfogalmazásában a probléma máshogy jelenik meg. Másrészt az aggregálás, összevonás alanya lehet jószág - termék, szolgáltatás - és szereplő. Az első esetre, mint kompozit termék képzése, a másodikra, mint reprezentatív fogyasztó képzése utalunk. A dolgozatomban megvizsgálom a négy megközelítést és arra a kérdésre kerestem a választ, hogy milyen formában jelenik meg az aggregálási torzítás az adott esetben, mi okozza a torzítást és milyen feltételek esetén szüntethető meg, illetve, hogy az empirikus elemzésekben használt függvényformák esetén, hogy zajlik az aggregálás. A dolgozatomban először általánosan tárgyalom az aggregálás kérdését. Bemutatom milyen megfogalmazási lehetőségei kerülnek elő a problémák során, milyen intuitívan értelmezhető fogalom húzódik meg mögötte és, hogy a közgazdaságtanban melyik megfogalmazás a hangsúlyosabb. Ezek utána a termelői és a fogyasztói oldal kérdését külön elemzem, mindkét esetben a reprezentatív fogyasztó és a kompozit termékek képzésének elméletét külön kiemelve. A dolgozatomban arra a következtetésre jutottam, hogy az aggregálási problémák egy elméleti szinten máig meg nem oldott területe a közgazdaságtannak. Az elméleti kutatások több elfogadható feltételt alkottak az aggregálási torzítások kiszűrésére, azonban ezek empirikus ellenőrzése nehézkes, illetve a feltételek nagy aggregátumok esetén már intuitívan és empirikus adatok alapján is elvethetők.