A 3D nyomtatás, mint megszakító innováció

Absztrakt (kivonat)

Dolgozatomban egy, az utóbbi években az érdeklődés középpontjába került, elképesztő ütemben fejlődő iparággal, a 3D nyomtatással foglalkozom. Az ugrásszerű fejlődés elsősorban az alapvető technológiákat védő szabadalmak lejártának köszönhető, melyek következtében a 3D nyomtatás immáron nem csupán a legjobb egyetemek vagy a legnagyobb cégek laboratóriumaiban, de sokaknak már az otthonában is elérhető. Dolgozatom legfőbb kérdése, hogy mekkora mértékben lehet ez romboló innováció a hagyományos gyártási eljárásokkal szemben: összességében úgy tűnik, hogy teljes mértékben nem történik váltás, de egy-egy alkalmazási területen, iparágban már most népszerűbb a 3D nyomtatási eljárás. Írásom alapvetően 3 nagyobb részből áll: elsőként az elméleti kereteket, a fontosabb fogalmakat (erőforrás-alapú vállalatelmélet, first mover advantage, innováció és megszakító innováció) jelölöm ki, majd rátérek a piac elemzésére, áttekintve a legfontosabb trendeket. Végül, gyakorlati példaként egy, a 3D nyomtatás területén innovációval jelentkező magyar kisvállalkozás, a Do3D esetével foglalkozom. Mindenekelőtt tehát röviden meghatározom a vizsgálódáshoz szükséges legfőbb fogalmakat. Az alapot az erőforrás alapú vállalatelmélet jelenti. E szerint a vállalatok járadékszerző képességét biztosító tartós versenyelőny a cég által birtokolt erőforrás-mixen alapul. Erőforrás pedig bármi lehet, ami versenyelőnyt biztosíthat, így például a technológia is. A 3D nyomtatási iparág jelenlegi helyzetében, mint később látni fogjuk, döntő fontosságú, hogy mely vállalat lépett először a piacra egy adott technológiával, teremtette meg tulajdonképpen a saját, új piacát – ezért megvizsgálom, miből eredhet az első piacra lépő előnye (first mover andvantage), milyen izolációs mechanizmusok biztosíthatják ennek fenntarthatóságát. Az elméleti keret az innováció tárgyalásával lesz teljes: ezen belül is kiemelten foglalkozom a megszakító innovációkkal. Ezek sajátossága, hogy új piacot teremtenek, alapjában változtatják meg az értékteremtés, a fogyasztói igények kielégítésének logikáját, és ezzel nem csak, hogy kihívást jelentenek más piacokra, de akár egész értékláncokat dönthetnek be, hogy új, fejlettebb szolgáltatással helyettesítsék azt. Dolgozatom második részében a 3D nyomtatás piacával foglalkozom. A főbb folyamatok elemzése előtt röviden áttekintem a fejlesztések legfontosabb irányait, a szálolvasztásos, a fotopolimeres, illetve por alapú technológiákat. Ezek lényegesen különböznek működési elvüket tekintve, így eltérő fogyasztói élményt, felhasználási módot, sebességet és minőséget nyújtanak, a nyomatok is ennek megfelelően változó minőségűek. Pillanatnyilag ezek közül a fotopolimeres eljárás látszik a legjobbnak, de a folyamatos innovációk miatt ez a verseny még korántsem lefutott. Rátérve a piac fejlődésére, megállapítható, hogy a 2000-es évek második felének ugrásszerű növekedése elsősorban az alapvető eljárásokat az elmúlt húsz évben védő szabadalmak lejártával magyarázható. Ennek köszönhetően drasztikusan lecsökkentek a gépek és alapanyagok árai, és a hobbiszintű felhasználók számára is elérhetővé vált a technológia. Ugyanakkor a forgalom növekedését továbbra is, és várhatóan a közeljövőben is, az ipari felhasználás húzta – a felhasználó iparágak köre, és a felhasználás módja (prototípus, koncepciós modellek, végtermék, gyártástámogató eszközök) is egyre szélesebb. Ráadásul földrajzi terjeszkedés is megfigyelhető, Ázsia erősödő szerepével. A jövőre vonatkozó legfontosabb kérdés, hogy mennyiben sikerülhet leváltania a 3D nyomtatásnak a hagyományos gyártási eljárásokat – azaz mennyire nevezhető a 3D nyomtatás romboló innovációnak. Azt gondolom, hogy bár alapvetően annak nevezhető, elsősorban a sorozatgyártás körülményessége, és az alapanyag-felhasználás szűkös lehetőségei miatt ez a közeljövőben a váltás biztosan nem lesz teljes körű, de néhány felhasználási területen dominánssá válhat az eljárás. A sikerességet leginkább befolyásoló tényezők a felhasználás egyszerűsége, a nyomatok minőségének javulása, az anyagfelhasználás (például fémekkel történő) bővítése lehetnek. Dolgozatom harmadik részében egy magyar kisvállalkozás, a Do3D esetével foglalkozom. A legfontosabb versenytársak számbavételével megállapítható, hogy továbbra is a piacra elsőként belépett, és az alapvető technológiákat korábban szabadalmakkal magukhoz kötő vállalatok számítanak vezetőnek, sok esetben a kisebbek felvásárlásával fenntartva versenyelőnyüket. A Do3D lehetőségeit ebben a környezetben alapvetően a technológiai versenyképesség határozza majd meg.