Szállítási költségek és telephelyválasztás az élelmiszer-gazdaságban

Absztrakt (kivonat)

A hagyományos közgazdaságtan messzemenőkig elhanyagolja a távolság gazdasági szerepét. Annak ellenére, hogy a modellekben történő egyszerűsítés egy ésszerű folyamatnak fogható fel - hiszen így lehetséges a fontos összefüggésekre történő rávilágítás - a tér modellekből történő elhagyásával egy nagyon fontos tényezőt mellőzünk, amely hiányában gyakran torz eredményekkel találhatjuk szembe magunkat. A tér modellekbe történő beillesztését, és ezzel az említett hiány pótlását, a regionális gazdaságtan igyekszik megvalósítani. Törekszik a tér gazdasági jellegű megragadására, és ezt a szállítási költségek bevezetésével éri el. A szállítási költségek fontosságát megértve azonban már csak egy lépés választ el bennünket a telephelyelméletektől. Látni kell, hogy a telephelyelméletek és a szállítási költségek két egymásra kölcsönösen ható, egymást feltételező kérdésként foghatóak fel. A telephelyelméletek jelentősége megjelenik a mezőgazdaságban, illetve az agráriumhoz kapcsolódó feldolgozóiparban is. Szakdolgozatom ennek okán végigmegy a legfontosabb telephelyelméleteken, melyek mozgatója a szállítási költségek mértéke. A telephelyelméleteket elemezve az olvasó elé tárja az optimális telephelyet meghatározó feltételrendszert. Az elemzés ütközteti a különböző telephelyelméletek érvrendszerét, valamint értelmezi őket a mezőgazdaság és az élelmiszer-feldolgozás tekintetében. Azonosítom az élelmiszer-gazdaság speciális jellegéből fakadó tényezőket és ezeket is figyelembe veszem a vizsgálatom során. Szakdolgozatom a költségtér elmélet bemutatásával felvázolja, hogy milyen módon jelenhetnek meg a szállításból fakadó költségek a termékek áraiban, és a jelenség milyen következményekkel bír az egyes gazdasági szereplők piaci terére. Az eleméleti vizsgálat után szakdolgozatom gyakorlati példákon keresztül is vizsgálja a korábban felvázoltakat. Három különböző jellegű élelmiszerágazatot mutatok be, és statisztikai adatok alapján Krugman Új gazdaságföldrajzi megközelítésével értékelem a koncentrálódás mértékét a különböző szektorokban, valamint a telephelyválasztásukat. Elsősorban a termékpályák élelmiszeripari láncszeme kerül bemutatásra. Központi gondolatként megfogalmazódik a kérdés, hogy mi az élelmiszeripar legfontosabb telepítő tényezője. Statisztikai adatokkal és számításokkal két lehetséges, a szállítási költségek minimalizálásához kapcsolódó faktor közül, mint a koncentrált piac és az inputforrás, próbálom megállapítani, hogy melyik tényező szerepe fontosabb az élelmiszeripar számára, melyik tényező megléte bír nagyobb hatással a telephelyválasztásra. A megállapítások jelentősége igen fontos lehet, és nagymértékben túlmutatnak egy egyszerű telephelyválasztás kérdésén. A már említett két faktor ugyanis az élelmiszer-gazdaság esetén egyfajta centrum-periféria közti választásként is felfogható. Ha figyelembe vesszük, hogy manapság divatos téma a mezőgazdaság felvirágoztatásának a lehetősége, akkor foglalkoznunk kell a rá épülő feldolgozóiparral is, hiszen általánosságban elmondható, hogy a mezőgazdaságnál magasabb hozzáadott értékkel bír. Következtetésként levonhatjuk, hogy a dolgozat eredményei egyfajta jelzésértékkel bírnak, hogy az élelmiszeripar telepítési döntéseinek köszönhetően, a központi területek vagy a perifériák gazdasági fejlődését segíti elő. Ezáltal értékelhetővé válik, hogy az élelmiszeripar lehet-e a vidéki térségek fejlesztésének egyik eszköze.