Környezeti nevelés : Fenntarthatóság a Nemzeti alaptantervben és a gyakorlatban

Absztrakt (kivonat)

A szakdolgozat témaválasztását az újonnan elfogadott Nemzeti alaptanterv ihlette, mely elődjeihez hasonlóan nagy hangsúllyal kezeli a környezeti nevelést. A dolgozat a környezeti nevelés szabályozásával és gyakorlati megvalósulásával foglalkozik, tartalma főképp a jelenlegi és korábbi Nemzeti alaptantervek alapos vizsgálatán, interjúkon, valamint gimnazisták és egyetemisták körében végzett kutatásokon, és ezekről írt tanulmányokon alapul. Először meghatározza a környezeti nevelés fogalmát, és kutatásokra támaszkodva tisztázza a kapcsolatát a környezettudatos, fenntartható viselkedéssel. Ezután a dolgozat törzsét adó Nemzeti alaptanterv fogalmát tisztázza, és röviden kitér a helyi és kerettantervek jelentősségére, ezzel összeáll a tantervek működési elve az oktatási rendszerben. A következő lépés a Nemzeti alaptantervek alapos vizsgálata a környezeti nevelés szempontjából, kezdve az 1995-ös NAT-tól. A 2003-as, 2007-es és 2012-es Nemzeti alaptantervek esetében mindig a korábbiakhoz képest történt változásokra tér ki a dolgozat. Végül interjúk és kutatások, kérdőíves felmérések alapján vizsgálja a környezeti nevelés gyakorlati megvalósulását, tényleges hasznát és összehangoltságát az egyetemen folytatódó fenntarthatósági neveléssel. A dolgozat 4 fő megállapításra jut: (1) a környezeti nevelés alapvetően jó elgondolás szerint épül fel, de a tananyag tantárgyakba való besorolása néhol nehézkes, erőltetett; (2) a gyakorlati megvalósulás teljes mértékben azon múlik, hogy a környezeti neveléshez kapcsolódó tudásanyag mennyiben jelenik meg elvárásként az érettségin – ezt pedig nem ellenőrzik kellőképpen az illetékesek; (3) a tanárok képzése és a tankönyvek elkészülése képtelen időben reagálni az oktatásban történő változásokra, és ehhez nincs is meg a kellő kommunikáció; (4) a környezettudatossággal szemben nem csak a tudatlanság áll, hanem a fiatalok trendkövetése is. A dolgozat megállapítása szerint, amíg ezekben a dolgokban nem történik érdemi változás, javulás, addig a környezeti nevelés nem érheti el maximális hatásfokát. Ennek ellenére jelenleg is hasznos; a legtöbb dolgozatban felhasznált felmérés szerint a diákok, többsége tájékozott a környezettudatosság területén, a felsőoktatásba kerülve pedig tovább mélyül ilyen irányú informáltságuk és elkötelezettségük, létrehozva ezzel egy fenntarthatóságra törekvő fiatalságot.