„A legjobb otthon…” : A Dévai Szent Ferenc Alapítvány szervezetszociológiai elemzése

Abstract

Jelen dolgozat célja a Dévai Szent Ferenc Alapítvány tevékenységének szervezetszociológiai szempontból való bemutatása. Az alapítvány, mely gyermekvédelmi tevékenységet folytat mindegy 40 erdélyi településen, jelentős szerepet vállal a nehéz helyzetű gyerekek megsegítésében. Kvantitatív és kvalitatív módszerek alkalmazásával, az alapítvány történetéből merítve azt mutatom be, milyen szerkezeti változásokkal és döntéshozatali folyamatok során ment végbe az 1993-tól napjainkig tartó növekedési folyamat, melynek eredményeként ma 2300 gyermekről gondoskodik az alapítvány. A szervezet vezetőjének kulcsszerepe van, mely részben karizmájából, részben pedig az informális szervezeti kultúrából fakad. Ez a gyors növekedés ellenére is fennmaradt és bizonyos esetekben, például a munkatársak felvételének és elbocsátásának procedúrája során gátolja a professzionalizálódást. Az alapítvány szerkezetében átalakulások zajlottak, részben a gyerekek számának növekedése, részben pedig az ellátási területek differenciálódása miatt. Egy új struktúra van kialakulóban, mely regionális központok köré építi a bentlakó otthonok és a napközi otthonok rendszerét, sokan ebben látják az alapítvány fennmaradásának kulcsát egy potenciális vezetőváltás esetén.