Klasszikus növekedési modellek dinamikája

Absztrakt (kivonat)

A gazdaság fejlődésének tárgyalása a közgazdaságtudomány történetét végigkíséri, mindig is egyike volt a központi kérdéseknek. A dolgozatban növekedéselméleti modelleket vizsgálunk, mégpedig a neoklasszikus elmélet Solow modelljét, illetve ennek egy előzményét, a postkeynesi Harrod-modellt és a Solow-modell egy Tobin általi kiterjesztését, a pénz bevonásával. Mindezt a modern dinamika tárházának eszközeivel tesszük, egyúttal ezeket is bemutatva a növekedéselméleti modelleken keresztül. A dolgozatomban a modern növekedéselmélet egy meghatározó szakaszát szerettem volna bemutatni, amely kiindulópontja volt az ezen a területen folytatott kutatásoknak. Ebben kulcsszerepet játszott a dinamika, és az idő megjelenítése a modellekben, hiszen ez elengedhetetlen, hogy a gazdaság változását írhassuk le. A modellek célja azon állapot megtalálása volt, ahova a gazdaság tart, amit hosszú távon el fog érni. Ehhez kezdetben egyszerű modelleket építettek, mindössze néhány egyenlettel leírták a gazdaság viselkedését. A beruházások és megtakarítások alakul ása, illetve a tőkefelhalmozási koncepció mind lényeges elemek voltak a modern növekedéselmélet ezen kezdetleges fázisában. A közgazdaságtan a gazdaságot általában pillanatnyi állapotában vizsgálja, legfeljebb csak komparatív statikai elemzéseket végez. Ezek az elemzések is hasznosnak bizonyulhatnak, ám ha például egy adott ország kaotikus gazdaságát, annak fejlődését tekintjük, célravezetőbb a dinamikai megközelítés, az időbeni szemlélet. A közgazdászok nagyon sokszor próbálnak különböző jövőbeli mutatókat előre jelezni, például a bruttó hazai terméket, kötvény- vagy devizaárfolyamokat, fogyasztói magatartást stb. Ezen előrejelzések megvalósításához kiváló eszköz a közgazdasági dinamika, amely csak a 20. század második felétől kapott különösebb figyelmet, és ma is az egyik kutatási front a közgazdaságtudományban. Ahhoz, hogy a közgazdaságtant mai állapotában tanulmányozni tudjuk szinte elengedhetetlenek a matematika felhasználása. Az analízis és a lineáris algebra mellett, mára már olyan modern diszciplínák, mint a sztochasztikus analízis, a mértékelmélet és a funkcionálanalízis is felhasználást nyert a közgazdaságtanban. Az analízistől tulajdonképp már különálló kérdéskör, a dinamikai rendszerek elméletére is széles felhasználási lehetőségek vannak. A közgazdaságtani dinamikától, a pénzügyeken át, számos alkalmazási terület nyílik. Természetesen, minthogy gazdasági növekedésről lévén szó, jelen dolgozatban is nagy szerepet kapott ezen elmélet, és a terület egy-egy jelentősebb eredménye bemutatásra is került. A dolgozat 1. fejezetében a növekedéselmélet kialakulásának rövid történetét vázoljuk, kiemelve a legjelentősebb hozzájárulásokat és kutatókat. A gazdasági növekedés tanulmányozása az elmúlt bő hetven évben rohamos fejlődésnek indult, amelyet számtalan cikk és modell létrejötte is mutat, így csak egy képet szeretnénk festeni a közgazdaságtan ezen területéről, a teljesség igénye nélkül. A 2. fejezetben a keynesiánus alapokon nyugvó, ám már dinamizált modell, a Harrod-modell egy értelmezését mutatjuk be. A modell a kibocsátás egy olyan pozitív hosszú távú növekedési rátáját keresi, amely a gazdaságban egyensúlyhoz vezet, egy Keynes nevéhez köthető elmélet alapján, mely a piaci szerepl®k várakozásait is számításba veszi. A 3. fejezetben a makroökonómiában ma már alapmodellnek számító Solow-modellt vizsgáljuk, és azt, hogy a modell dinamikája, egyensúlyának stabilitása mit mutat a gazdaság alakulásáról. Az 4. fejezetben a pénzt is szerepeltetjük a gazdaság működését leíró dinamikai rendszerben. Itt is, csakúgy mint az előbbi modellekben, követjük a legújabb elemzéseket, amikor is a gazdaság állapotát nem egyensúlyi helyzetekben vizsgáljuk.