A lakossági energiahatékonyság növelésének lehetőségei a viselkedési közgazdaságtan eredményeinek tükrében

Absztrakt (kivonat)

A legfontosabb globális problémák egyike ma a világ rohamosan bővülő energiaszükségletének fenntartható kielégítése és az energiafelhasználásból eredő környezetrombolás mérséklése. A hagyományos politikák a kínálati oldal szabályozását veszik célba, kérdéses azonban, hogy a fejlett világ jelenlegi fogyasztási szokásai mellett ezek a törekvések elegendőek lesznek-e. Dolgozatomban ezért azt vizsgálom, hogy a keresleti oldalon, a felhasználás területén milyen új beavatkozási lehetőségek adódnak, ha a neoklasszikus közgazdaságtan racionális emberképét kibővítjük a viselkedési közgazdaságtan eredményeivel. Az általam feldolgozott források egyetértenek abban, hogy az energiahatékonyság a jövő legfontosabb energiaforrása. Arra a kérdésre keresem a választ, hogy a lakossági energiahatékonyság hogyan növelhető a viselkedési közgazdaságtan eredményeire és a libertárius paternalizmus elvére épülő, az emberi viselkedés befolyásolását célzó szakpolitikai eszközök által. A dolgozatom szerkezete a következő. A bevezetőt követő második részben röviden megmutatom, hogy a „zöld forradalom” jelenlegi formájában miért nem oldja meg tartósan az energiaproblémát, illetve, hogy a hagyományos árszabályozásra és támogatásra alapozott eszközök nem kívánatos piaci torzulást okoznak és túlfogyasztáshoz vezetnek. A harmadik fejezetben a viselkedési közgazdaságtannak az emberi döntéshozatalról szóló legfontosabb eredményeit veszem sorra, számos szakpolitikai alkalmazási példa kíséretében (pl. SMaRT, légy a piszoárban, az ételek sorrendje a menzán, The Fun Theory, az alapbeállítások szerepe a szervadományozásban). Olyan döntéselméleti eredmények ezek, mint a korlátozott racionalitás, a kognitív képességek határa, a preferenciák időbeli inkonzisztenciája, a nemkizárólagos önérdekkövetés, a csordaszellem és a csoportnyomás hatása, a hüvelykujjszabályok alkalmazás a döntésben, a lustaság, a kognitív disszonancia és a verseny szerepe. A negyedik fejezetben azt elemzem, hogy a világban alkalmazott Nudge-féle energiahatékonyság-növelő eszközök melyekre épülnek ezen elvek közül. Az eddig a legnagyobb hatékonysággal alkalmazott ilyen technikák a csoportnyomás, a versenyszellem, az intertemporális torzítás és a kognitív egyszerűsítés elvét használják ki, és az empirikus eredmények szerint a háztartások energiafelhasználását akár 20 százalékkal is csökkenthetik, miközben rendkívül alacsony költséggel végrehajthatók. Legfőbb elemeik az azonnali, érthető és szemléletes fogyasztás-visszajelzés, a háztartások fogyasztásának komparatív értékelése a közösségen belül, a közösségépítő programok és eszközök, az érzelmi elkötelezés és a játék és a verseny. Az ötödik részben arra próbálok rávilágítani, hogy a viselkedési közgazdaságtan eredményeit hogyan lehetne felhasználni az energiakereslet csökkentésére Magyarországon is, illetve összefoglalom a munkám tanulságait. Számos ország kísérletezik sikerrel viselkedési közgazdaságtani alapokra helyezett energiatakarékossági programokkal, mióta nyilvánvalóvá vált, hogy az árszabályozás és a lakossági tájékoztatás önmagában nem elegendő. Az is tény ugyanakkor, hogy a viselkedési közgazdaságtan-alapú programalkotás egyelőre még gyerekcipőben jár, és a hatása, ahogy a gazdaságpolitikai eszközök esetében ez lenni szokott, nagyon nehezen mérhető torzításmentesen. Ahogy azonban ez a megközelítés egyre szélesebb teret kap nem csak az energiahatékonyság növelésében, de más területeken is, egyre több egzakt, tisztán identifikált gyakorlati eredmény áll majd rendelkezésre. Addig is számos eszköz könnyen és olcsón alkalmazható lenne Magyarországon is, például a havi, fogyasztásalapú energia-elszámolás érthető, egyszerű formában, vizuális elemekkel, időben és háztartások között összehasonlítható módon, vagy a közösségi hálózati alkalmazások kihasználása. Ezek közül csak az első, az egyszerűsített visszajelzés önmagában más országokban 10-15 százalékos energia-megtakarítást eredményezett. Nyilvánvaló, hogy ezek a keresleti oldali, fogyasztói viselkedés-befolyásolást célzó eszközök kizárólag kiegészítői, és nem helyettesítői a kínálati oldali és az ár-alapú piacszabályozó eszközöknek. Erre viszont érdemes lenne használni őket, mert könnyen és olcsón bevethetők és számottevő eredményt hozhatnak. Másik előnyük, hogy a döntés és a változtatás jogát és képességét az egyes ember kezében hagyják, ami más területeken is további hasznokat hozhat.