„Hazai vállalatfinanszírozás – fókuszban a részvénypiac”

Absztrakt (kivonat)

Dolgozatomban arra a kérdésre keresem a választ, hogy vajon milyen tényezők befolyásolják a cégek tőkeszerkezetének kialakításáért felelős vezetők döntési folyamatait. Vajon szerepet játszik-e a vállalat mérete, életkora, stratégiája? Létezik-e egy adott országra, régióra jellemző finanszírozási forma, amelyet a cégek jóval gyakrabban alkalmaznak annak jellemzői, előnyei miatt? Melyek azok, a tőkeköltséggel direkt módon nem mérhető szempontok, amelyek szerepet játszanak a finanszírozási portfólió megválasztásakor? Elméleti vizsgálódásaim során áttekintem azokat a nézeteket, amelyek leginkább magyarázatot adhatnak a vállalati szereplők döntéseire. A hagyományos nézetektől (1958 előtti időszak) indulva, eljutok napjaink releváns tudományos eredményeinek bemutatásához. Kiemelten foglalkozom a klasszikus tőkeszerkezeti modellel, a választásos elmélettel, amely a hitelfelvétel adóelőnyei - és hátrányai közötti választás hatásait vizsgálja, illetve az információs aszimmetria problémakörével, amely a piaci szereplők eltérő informáltságának következményeit vizsgálja. Sorra veszem az egyes, leggyakoribb, finanszírozási formákat, bemutatom azok előnyeit, hátrányait, alkalmazásuk körét, elterjedtségét a magyar gazdasági szereplők között. Empirikus kutatásom során gyakorlati példákkal, vállalati vezetőkkel készített interjúkon keresztül igyekszem alátámasztani, bemutatni a különböző tőkeszerkezeti döntések mögött meghúzódó érveket, indokokat, hatékony alkalmazási területüket. Munkámban kiemelt hangsúlyt fektetek a tőzsdei bevezetés, mint alternatív finanszírozási formában rejlő lehetőség elemzésére, jelenlegi, magyarországi helyzetének leírására. A nyilvános kibocsátás, ugyanis, kiváló lehetőséget biztosít a gyorsan növekedő vállalatok igényeinek finanszírozására, ezen felül egyes szektorok szereplőivel szemben egyfajta ’piaci elvárás’, hogy ilyen formában működjenek. A kezdeti nyilvános kibocsátás (Initial Public Offering) megkezdése előtt a vállalatnak komolyan mérleget kell vonnia. A tőzsdei jelenlét megköveteli a cég átlátható, a nagyközönség számára megismerhető, működését, a társaságról naprakész üzleti információk nyilvánosságra hozatalát. Ez többletköltséget, többletterhet jelent a szervezet számára. A várható hasznok mellett a társaság tehát össze fogja hasonlítani a különböző finanszírozási formák várható terheit, és lehetőségei közül, a stratégiájának legmegfelelőbbet fogja választani. Hazánkra nem jellemző, hogy tömeges IPO-k fordulnak elő, ennek elsődleges oka, azonban, valószínűleg nem az egyik leggyakoribb tőzsdével szembeni érvből, a részvények alulértékeléséből, fakad. Az általam készített interjúk és az olvasott tanulmányok alapján úgy tűnik, Magyarországon kevés olyan vállalkozó, vállalat van, akinek érdemes tőzsdére mennie, mindenképp szükséges hozzá, hogy nemzetközi növekedési tervekkel rendelkezzen. A hazai lakosság körében kevéssé népszerű befektetési forma a tőkepiac, így megtakarításaik jó része az univerzális bankrendszeren keresztül, jóval olcsóbban és kényelmesebben jut el a vállalatokhoz. Ezt a finanszírozási formát indokolja a hierarchia-elmélet is, ugyanis a belső forrásból történő finanszírozás után ez a legolcsóbb mód. A részvények esetén leginkább a jelzésérték-elmélet nyer igazolást, amely szerint a tőkeáttétel megválasztásával a cégvezetés üzen a befektetőknek annak működésével, nyereségességével kapcsolatban. A választásos elmélet magyarázatot szolgáltathat a hosszú távú tőkeáttétel megválasztására. A kockázati tőkés finanszírozás gyerekcipőben jár Magyarországon, ugyanakkor a JEREMIE-programnak köszönhetően megnövekedett aktivitás tapasztalható e területen, valószínűleg nagyobb arányt fog képviselni ez finanszírozási forma jövőben. Pozitív folyamatok figyelhetőek meg továbbá a 2000-es évek óta a kkv-k hitelezésében, igaz a gazdasági válság következtében átmeneti visszaesés volt tapasztalható a hitelezési területén, de valószínűleg folytatódni fog az a tendencia, amely során a kkv számára nyújtott hitelállomány növekszik az összes kihelyezett hitelhez képest a vállalati szektorban. A magyar vállalati kötvénypiac volumene nem számít jelentősnek, mindössze három nem pénzügyi vállalat kötvényprogramja található meg a tőzsdén. Világviszonylatban a tőzsdei kibocsátás, részvénykereskedés költségei lecsökkentek, azonban a recesszió kedvezőtlen hatással van a tőkepiaci bevezetésekre. Az olcsó kereskedési platformok megjelenése következtében egyre inkább jellemző a tőzsdék egyesülése, közös elszámolási, kereskedési rendszerek üzemeltetése, a költségek csökkentése, illetve a nagyobb forgalom, likviditás növelése miatt. A tőzsdék számos módon tesznek kísérletet új kibocsátók bevonására, dolgozatomban részletesen bemutatom ezen módszerek egy részét.