A munkanélküliség modellezése Markov-láncokkal

Abstract

A munkaerőpiaci előrejelzések vagy szakértői becslések, vagy matematizált közgazdasági modellen alapulnak. ( Semjén, et al. (2010)) Utóbbiak szinte kizárólag strukturális modelleket építenek, vagyis mikro‐ és makrogazdasági ismereteket foglalnak matematikai rendszerbe azzal a céllal, hogy a kívánt mutatóra becslést adjanak. Ezek a modellek azonban – bonyolultságukból adódóan – tartalmazhatnak hibás feltevéseket is, melyek pusztán a végeredmény eltérése alapján nem azonosíthatók; valamint minél pontosabb a modell, annál több, szerteágazó bemenőadatot igényelnek, melyek beszerzése problémákba ütközik. Ahogyan Semjén, et al. (2010) megállapítja, a legtöbb módszer nem foglalja egy keretbe a munkaerőkereslet és ‐kínálat előrejelzését, miközben e kettő folyamatos kapcsolatban és egymásrahatásban van, így eredményezik a foglalkoztatás alakulását. A fentiek alapján fogalmazódott meg, hogy érdemes lenne egy olyan modellt építeni, mely a munkaerőpiac keresleti és kínálati oldalát eredendően egyben kezeli, nem bontja szét, valamint minél kevesebb makroökonómiai feltevést használ fel, így fokozva a robosztusságot. Ebben a szemléletben a foglalkoztatottságot bárminemű közgazdasági kitétel nélkül, sztochasztikus folyamatként tekintjük, az intuitív makroökonómai megfontolások csak akkor lépnek be, amikor a modellt kapcsolatba hozzuk a „külvilággal”. A dolgozat célja egy ilyen modell kísérleti jellegű megkonstruálása a Markov-láncok matematikai apparátusára építve.