A különleges bánásmódot igénylő gyermekek iskolai élete szülői szemmel

Absztrakt (kivonat)

„Köztünk minden ember más” - hangzik el a mondat a Valahol Európában musical ’A zene az kell’ (1995) című dalában. Dés László és Kulka János az egyik leggyönyörűbb gyermekek különbözőségeire utaló magyar dalnak sorába ültette szakdolgozatom egy lényeges alappillérét, melynek szellemében a kisebbségbe tartozó, különleges bánásmódot igénylő iskolás korú gyermekek csoportjának helyzetét járom körül a szülők és a gyermekeket tanító pedagógusok kommunikáció kapcsolatának szempontjából. Kutatásom célja az iskolás korú különleges bánásmódot igénylő gyermekek két nagy csoportjának; a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő (BTM), valamint a sajátos nevelési igényű (SNI) gyermekek szülei, és a gyermekeket tanító tanárok között megvalósuló kommunikációs kapcsolat vizsgálata a szülői észlelések alapján. A kutatás vizsgálja a szereplők között létrejövő kommunikáció rendszerességét és témaköreit Williams, Williams & Ullman (2002), valamint Thompson & Mazer (2020) munkái alapján, valamint rámutat a szereplők között létrejövő bizalmi kapcsolat jelentőségére. Kutatásom során kvantitatív módszerrel kérdőíves technikát alkalmaztam, amellyel 197 főt sikerült megszólítanom a téma határain belül. A kutatás eredményei alátámasztották a szülők és tanárok között létrejövő kommunikáció rendszerességének, valamint a bizalmi és bevontság észlelésének összefüggését, illetve az osztály összetételének kommunikáció rendszerességére irányuló feltételezéseket.