Sötét-e a humor? A magyar egyetemisták viszonya a politikailag inkorrekt mémekkel

Abstract

Szakdolgozatom célja, az interneten megtalálható, politikailag inkorrekt mémek többdimenziós vizsgálata. A létrejöttük mögött álló, alkotói motivációk feltárásától kezdve, a terjesztés csatornáin át, a visszaérkező reakciókig. Ehhez részletesen foglalkozom a memetika fejlődésével, a mémek terjedése szempontjábók a web2.0 által nyújtott előnyökkel, a politikai korrektséggel és az internetes mémekkel. A legfontosabb kutatók, akiknek a kutatásait, elméleteit felhasználtam, Richard Dawkins, Susan Blackmore, Limor Shifman, Ryan Milner és Patrick Davison. A dolgozat tartalmazza továbbá, a politikailag inkorrekt mémek területén elvégzett, empirikus kutatásomat. Hólabda módszer segítségével kerestem fel, a politikailag inkorrekt mémek szubkultúrájában napi szinten mozgó tíz egyént, és készítettem velük mélyinterjúkat. Hipotézisem a kutatás megkezdése előtt az volt, hogy a politikailag inkorrekt mémek készítői három különböző okból hozzák létre saját tartalmaikat. Az első, a belső feszültségük csökkentése érdekében, viccet csinálnak az őket érő közvetlen vagy közvetett fenyegetésekből, problémákból. A második a társadalmi felelősségvállalás, az általuk felvetett témával befolyásolni a közvéleményt. A harmadik pedig, az önmegvalósítás, miszerint csak a pozitív visszajelzésekért csinálják. A kutatás, a hipotézisben megfogalmazottokat megerősítette, kissé árnyalta. Mindhárom felvázolt motiváció létezik, azonban a társadalmi felelősségvállalás szerepe jóval kisebb, mint előzetesen sejtettem, a kapott válaszok rávilágítottak azonban, az anonimitás fontosságára, illetve, hogy a politikai állásfoglalás lehetősége az anonimitáson keresztül, nem hat negatívan a politikailag inkorrekt mém készítőinek személyes kapcsolatainak a rovására, így olyan hangsúllyal szerepel, a motivációk között, hogy érdemes külön, negyedik okként kezelni.