A COVID-19 világjárvány hatása a magyarországi szervezetekre, azok kríziskezelésére és változásmenedzsmentjére az alkalmazottak megítélése szerint

Absztrakt (kivonat)

Szakdolgozatomban azt vizsgáltam, hogy 2020-21-ben világszerte elterjedt koronavírusjárvány milyen hatást gyakorolt a magyarországi szervezetekre és munkavállalókra, az általuk megítél kríziskommunikációra és munkahelyi biztonságérzetre. A munkavállalók egészségügyi, munkahelyi biztonságérzete csökkenhetett és a társadalmi stabilitásuk is hiányt szenvedhetett, a Maslow-piramis második fokán elhelyezkedő szükségleteket tehát nem, vagy csak részlegesen élhetik meg az alanyok. A legsúlyosabb krízist, például a pandémiát, katasztrófaként is jellemezhető, mert nem lehet megelőzni, visszafordítani, vagy megakadályozni, csupán az elszenvedett károkat lehet mérsékelni, illetve javítani. Coombs szerint, egy krízis minden vállalat számára olyan kihívást tartogat, amelyre a menedzsmentnek muszáj valahogyan válaszolnia, alkalmazkodni. A kutatásomban különbséget várok a különböző generációk munkahelyükhöz kapcsolódó elvárásait illetően. Emellett hipotézisként szerepel az is, hogy az általam vizsgált szektorok (üzleti, termelői és egészségügyi) teljesítményének értékelése eltérő lesz. Harmadik hipotézisként azt fogalmaztam meg, hogy a szervezetek jelenlegi kríziskommunikációját nagy mértékben determinálja a koronavírus megjelenése előtti kommunikáció. Önálló kutatásom egyik alappillérét a mélyinterjúk képezik. Összesen négy interjúalany által három szektort vizsgáltam kutatásomban. A három szektort a koronavírus által okozott összhatást vizsgálva Holst (2020) adatai alapján választottam ki. A kutatás másik alappillérét az ankét, vagyis egy általam készített nem reprezentatív online kérdőív adta, amelyet összesen 150 személy töltött ki. Az interjúk és a kérdőív eredményeit összevetve a koronavírus abszolút győztese a munkaerőpiacon a tanácsadás és az üzleti szektor. A termelőipar folyamatos növekedése miatt, a termelést végző emberek túlterheltek. Az egészségügy helyzete speciális, az időhiány, nem megfelelően felépített és átgondolt struktúra, kommunikációs hiányosságok, fizikai, lelki és szellemi kimerültség jellemzi a szakmát. A kommunikációs hiányosságok vagy hibák a COVID-19 által csupán nagyobb hangsúlyt kaptak, mert az alapvető működés részét képezik. Megfigyelhető, hogy az X generáció a legkritikusabb munkavállaló, illetve, hogy a nők kritikusabbak a munkahelyüket illetően, mint a férfiak. A jelenlegi 28 kérdéses kérdőív újra felhasználható, nagyobb mintavétellel még árnyaltabb eredményeket adna. A jövőre nézve érdekes lenne megvizsgálni, hogy fél, illetve egy év után miképp vélekednek az emberek a most feltett kérdésekről. Emellett az interjúalanyok által speciálisan egy-egy szektor működése kihívásai is mélyebben vizsgálhatók.