A Fashion Week átalakulása a koronavírus miatt : A Budapesti és Milánói Fashion Week átszervezésének összehasonlítása

Absztrakt (kivonat)

A dolgozat a Budapest European Central Fashion Week (továbbiakban BCEFW) átalakulásának körülményeit vitatja, amelyet a Magyar Divat & Design Ügynökség (továbbiakban MDDÜ) szervez 2018 óta, illetve kitér a Milán Fashion Week (továbbiakban MFW) újjászületésére is, ezen kívül a két eseménynek az átszervezését összehasonlítva is elemzi. Témaválasztásomat indokolja, hogy a hagyományos offline BCEFW-t korábban több alkalommal is volt szerencsém meglátogatni, amelynek kívülről végigkísérni az eseményeit már akkor is nagyon izgalmasnak találtam. A bemutatók online térben való integrálásának folyamatait, nehézségeit belülről kutatni, pedig még inkább érdekesnek bizonyult. Ezen kívül bízom benne, hogy a kríziskommunikáció mentén sikerül bemutatnom egy olyan iparágat, amely sikeresen valósította meg magát az online térben, annak ellenére, hogy a fizikális jelenlét nélkülözhetetlen a divatipar számára. Reményeim szerint az esettanulmányom rávilágít arra, hogy a megpróbáltatások ellenére a kríziskommunikációs stratégiákkal csökkenteni lehet a katasztrófák negatív hatását, amelyekkel a jövőre nézve hasznos tanulságként szolgálhatnak bármely iparág számára. A kutatásom során a következő kérdésekre kerestem a választ: Mennyire volt különböző a két városban az eseményre szabott protokoll? Nehezebb volt- e a Milánói Fashion Week szervezése, mint a Budapestié? Hogyan formálta át a koronavírus a Budapesti Fashion Week megrendezését, illetve, hogy mennyi lehetséges forgatókönyvet kellett létrehozni az esemény megrendezésével kapcsolatban? Volt-e arról szó az Olaszországban történtek fényében, hogy teljesen elmarad az MFW? A dolgozatom első felében a témához kapcsolódó szakirodalmakat dolgoztam fel. Először ismertetem a divat, valamint a kríziskommunikáció definícióit, azonosítom a problémát, bemutatom a kríziskommunikáció célját, majd kifejtem a válságkommunikáció végrehajtását, ezt követően a magyar divat fejlődésébe nyújtok betekintést, továbbá megvizsgálom a média szerepét a magyar divat alakulásában. Ezekután az Olasz Divat Országos Kamarának és a Magyar Divat & Design Ügynökségnek a történetét, működését, lényegét fogalmazom meg, majd a Milan Fashion Week és a Budapest Central European Fashion Week eseményeit és azok szervezését mutatom be, valamint a Covid-19 definícióját, előjeleit is kifejtem. Végül pedig a kutatásom eredményei kerülnek bemutatásra egy összehasonlító elemzésen keresztül. A kutatási kérdéseim és a hipotézisem megválaszolására és bizonyítására egy interjút készítettem. Mindezt kvalitatív kutatással végeztem, ugyanis nem számszerűsíthető adatokra volt szükségem, hanem a téma mélyebb megismerésére. Az interjút A Magyar Divat & Design Ügynökség projektmenedzserével, a BCEFW projektvezetőjével, a divatipar igazgatójával, a marketing vezetőjével és a programigazgatójával készítettem el. Az interjú kérdéseim a forgatókönyvek változására, számára, az esetleg kommunikációs nehézségekre a szervezeten belül, valamint a bemutatók online térbe való átszervezésének megvalósítására vonatkozott. A hipotézisem, mely szerint a BCEFW-t könnyebb volt szervezni, mint az MFW-t, nem teljesen igazolódott be, hiszen a főbb eredményeim közé tartozik az a tény, hogy a két rendezvényt nem lehet egészében összehasonlítani, amiatt, hogy a BCEFW-t az MDDÜ szervezi, az MFW-t pedig a CNMI. Az MFW esetében az MDDÜ felé kommunikált forgatókönyvek száma három volt, ezek közül dőlt el az időponthoz közel, hogy melyiket tudják megvalósítani és milyen formában tudnak részt venni a milánói eseményen. Az interjú kérdéseimre kapott válaszok alapján a két városban az eseményre szabott protokoll hasonló volt, ugyanis Milánóban és Budapesten a járványügyi előírások miatt egyaránt fokozottan ügyeltek és ügyelt a Magyar Divat & Design ügynökség is az eseményen dolgozók biztonságára, rendkívüli egészségügyi óvintézkedések (tesztek, hőmérsékletmérés, kötelező maszk viselés, kézfertőtlenítés stb.) mellett zajlottak a bemutatók. A folyamatos bizonytalanság miatt a divatipari szervezetek legalább két lehetséges forgatókönyvvel készültek a tavalyi és idei rendezvényeikre, egy optimistább, valamint egy pesszimistább verzióval. Az interjúból kiderült, hogy nem volt szó arról, hogy elmarad a 64. milánói divathét, a teljes és kizárólagos online jelenlét volt a „legrosszabb” opció. A kutatásom limitációi közé tartozik, hogy a Milán Fashion Week szervezésének körülményeiről részletesebb tájékoztatást csak a Magyar Divat & Design ügynökségtől kaptam. A még szélesebb körű elemzés érdekében, hasznos lett volna, hogyha a CNMI-nek is lehetőségem adódik elküldeni az interjú kérdéseimet. Összeségében elég részletes és izgalmas válaszokat kaptam az átszervezést illetően, valamint olyan információkhoz is jutottam, amelyek fontos központi kérdéseket is fejtegetnek, ugyanakkor én magam nem gondoltam rá a téma kapcsán. A következő kutatás vizsgálhatná a divatipar további alakulását mind nemzetközi, mind hazai szinten, a mostani online divatbemutatók fényében.