Rendkívüli helyzetek rendkívüli megoldásokat kívánnak : A munka-magánélet egyensúly megteremtésének lehetőségei világjárvány idején

Absztrakt (kivonat)

2021-ben a világjárvány sűrűjében egyre többet hallunk a mentális egészség és jóllét fontosságáról, valamint arról, hogyan tudunk megküzdeni a stresszhelyzetekkel és hogyan tudjuk fenntartani az egészséges mindennapi életritmusunkat. Véleményem szerint különösen aktuális ez a téma a pandémia kirobbanása óta, éppen ezért szakdolgozatomban a munkamagánélet egyensúly megteremtésével foglalkozom a világjárvány idején. A járványügyi korlátozások hatására a legtöbb ember élettere beszűkült, a szakmai és a magánéletünk összemosódik, nehéz meghúznunk a határainkat. Az említettek miatt választottam ezen téma kutatását. Munkám célja a munka-magánélet egyensúly fogalom körüljárása, különös tekintettel a pandémia okozta hatásokra. Ezen felül egyéni és szervezeti stratégiák azonosítása az egyensúly sikeres megteremtése és fenntartása érdekében. Ebből kifolyólag a következő kutatási kérdéseket fogalmaztam meg. Miképpen tartható fenn a munka-magánélet egyensúly rendkívüli helyzetben, világjárvány idején? Mit tehet az egyén az egyensúly fenntartásáért, valamint mit tehet a szervezet? Dolgozatom első harmadában a releváns szakirodalmat tekintem át, a munka-magánélet egyensúly történetével kezdem, bemutatom, hogy milyen volt a munka megítélése az emberi társadalmak során, valamint, hogy mikortól jelentkezett a szóbanforgó probléma. A második világháború után már elkezdtek foglalkozni a vállalatok a kérdéskörrel és megjelentek bizonyos vállalati programok, melyek a munka-magánélet egyensúly megteremtését célozták. Majd magát a fogalmat igyekeztem alaposan bemutatni, tettem ezt úgy, hogy külön-külön definiáltam a fogalom elemeit, kitértem arra, mit jelent a munka, a magánélet és az egyensúly. Ezek után dolgozatomban azt a struktúrát követem, hogy a felmerült témákat megvizsgálom először egyéni, majd pedig szervezeti oldalról. Az egyensúly jelentősége kapcsán, kitérek az állami szerepvállalásra is a témában. Később bemutattam a lehetséges egyéni és szervezeti stratégiákat arra vonatkozólag, hogy hogyan törekedhetünk a munka-magánélet egyensúly fenntartására, mit tehetünk egyénileg és mit tehet értünk a szervezet. A szakirodalmi rész utolsó fejezete pedig az aktuális járványhelyzetre fókuszál, bemutatom milyen változások léptek életbe, ezeknek milyen hatása van az egyensúlyra. Főbb meglátásaim arra irányultak, hogy bár a munkamagánélet egyensúly egyénileg mást jelenthet mindenkinek, mindenképpen törekednünk kell a fenntartására, egyéni és szervezeti szinten is. A világjárvány kirobbanása pedig a feje tetejére állította az életünket, felborította az addig kialakított egyensúlyt, ezért foglalkozniuk kell a témával az egyéneknek és a szervezeteknek egyaránt. Az elméleti áttekintést követően a másodlagos kutatásom következik, mely során 5 interjút készítettem HR és szervezetfejlesztési szakemberekkel, az elméleti rész gazdagítása és a saját látóköröm tágítása érdekében. A beszélgetések hozzásegítettek egy mélyrehatóbb elemzéshez, valamint problémák azonosításához a világjárványt illetően. Azért esett a választásom ezekre a szakemberekre, mert a HR szakértők rálátnak a téma vállalati oldalára és a munkavállalókra, a szervezetfejlesztők pedig ügyfelik révén számos céggel állnak kapcsolatban. Álljon itt üde színfoltként az egyik interjúból kiragadott jelentőségteljes idézet: „Kifejezetten szeretem a fordított megfogalmazást, hogy life-work balance és nem azt, hogy work-life balance, mert ez nekem azt mondja, hogy a munka van az életünkbe integrálva és nem az életünk a munkába, valahogy nekem ez természetesebb.” Dolgozatom utolsó harmadában az empirikus kutatásomat mutatom be, melyet egy jogvédő cégnél végeztem. A kutatási kérdéseimet igyekeztem körültekintően megválaszolni, a továbbiakban néhány mondatban bemutatom az eredményeimet. Egyfelől vizsgáltam a munkamagánélet egyensúly egyéni oldalát, hogy mit tehet azért az egyén, hogy meglegyen egy rendkívüli helyzetben az egyensúly, itt a gyakorlatias tanácsokon túl arra jutottam, hogy nagyon fontos a tudatosság és önmagunk ismerete, hiszen, ha mi tudjuk definiálni mi a jó nekünk, akkor fogunk tudni törekedni is rá. Itt megjegyzem, hogy kutatásomban arra az eredményre jutottam, hogy az egyensúly megteremtése és fenntartása elsősorban egyéni felelősség, járvány ide vagy oda. Ezt követően vizsgáltam a szervezeti oldalt, hogy mi az, amit a járványhelyzet alatt a vállalat tehet a munkavállalóiért. Itt szintén előkerültek a különböző vállalati munka-magánélet egyensúly programok és az online találkozók szervezése, azonban a lényeg ezeken túl sejlett föl a szervezeti kultúrában és a vezetők viszonyulásában a kérdéskörhöz. Abban az esetben, ha a szervezetben megvan a támogató és megtartó közeg a dolgozók könnyebben teremtenek egyensúlyt, valamint a vezetőjük hozzáállása a munka-magánélet egyensúly kérdésköréhez kiemelkedő szerepet tölt be az egyének jóllétében. Összegzésképpen azt a tanulságot fogalmazom meg, hogy a tudatos életvezetés része a munkamagánélet egyensúly megteremtése, amihez elengedhetetlen a megfelelő önismeret. Meg kell tehát találnunk, mit szeretünk csinálni akár szakmailag, akár a magánéletben, ekkor tudunk igazán töltekezni és teljes életet élni.