Vezetői magányosság – A jelenség feltárása néhány magyar vezető példáján keresztül

Absztrakt (kivonat)

A magány a vezetői lét velejárója, azonban a magányosságot és ennek hatásait nem minden vezető éli meg egyformán. A téma régóta fontos témája a vezetőfejlesztési tréningeknek, illetve a coaching folyamatoknak, mégis viszonylag kevés kutatás tárgya. A vezetői magányosság okait és hatásait tekintve is összetett jelenség. Kiváltó okai nem szűkíthetőek le pusztán a vezető és környezet közötti társas kapcsolatok minőségére. Sok más tényező is hatással van arra, hogy a magány érzése milyen hosszan és milyen intenzitással érinti meg a vezetőt. Az okok következhetnek a vezetővé válás nehézségeiből, a szervezetben elfoglalt pozícióból, magából a vezetői szerep sajátosságából, a döntéssel járó felelősségből, a szervezeten belüli rivalizálásból és általában a szervezeti kultúra minőségéből. Következményei hatással lehetnek a vezető jóllétére, de ezen túl a vezetői feladatellátás minőségére, a vezetői stílusra, és szélsőséges esetben az egész szervezet teljesítményére is. Az általam elvégzett kutatás során vezetőket kérdeztem meg arról, hogy hogyan érinti meg őket a magány és milyen hatással van ez vezetői tevékenységükre, illetve mennyire tartják alkalmas eszköznek az érzés kezelésére a coaching-ot. A válaszok részben megerősítették, részben kiegészítettek az általam hozzáférhető szakirodalmi források megállapításait. A vezetői magány soka számára komoly stresszforrás, amely kihathat egész munkahelyi viselkedésükre. A megkérdezett vezetők többsége – bár kevés ismeretük van – alkalmas eszköznek tartanák a coaching-ot a vezetői magány oldására. Dolgozatom elsődleges célja az volt, hogy felhívja a figyelmet a vezetői magányosság jelentőségére és ezzel kapcsolatos további kutatásokat ösztönözzek.