A munkahelyi mobbing jelensége és kezelése

Absztrakt (kivonat)

Szakdolgozatom témája a munkahelyi pszichoterror jelensége és kezelése, a témaválasztást pedig személyes megélés ihlette. Érdekesnek gondoltam ennek utánajárni, erről olvasni majd kutatni róla, hogy ki mit él meg, milyen formában, és ki által. Kutatásom célja az volt, hogy átfogóbb képet kaphassak arról, hogy a munkavállalókkal mennyire gyakran esik meg, hogy mobbingot tapasztalnak saját magukon vagy akár a környezetükön. Mivel a személyes tapasztalásom során a közvetlen vezetőm által éltem meg a mobbingot, emiatt a szakdolgozatomat is inkább a vezetőkre fókuszáltan készítettem. Általánosságban elmondható, hogy a mobbing egy olyan mértékű probléma, amiről az emberek nem szívesen beszélnek, vagy nem szívesen vesznek tudomást a környezetükben történtekről, de az is előfordulhat, hogy nem ismerik magát a mobbing intézményét és nem tudják a látott/tapasztalt viselkedést hozzákötni. A korábban felsoroltak miatt, szeretném felhívni a figyelmet a munkahelyi pszichoterrorra és annak súlyosságára. Kutatásom során egyértelműen látható, hogy a kitöltőim fele találkozott a munkahelyi pszichoterrorral, közvetve, vagy közvetlenül, a zaklatás eszközeit tekintve pedig a „standard” zaklatási formákat véltem felfedezni. Ez jelentheti azt is, hogy a kutatásom során vizsgáltak körében valóban nem fordult elő olyan mértékű zaklatás, ami komolyabb hatással volt a munkavállalók egészségére, vagy jogi következményekkel is bírt, azonban feltételezhető, hogy egy olyan réteget sikerült bevonzani, ahol ezek nem voltak jellemzők. Érdekes tény még, hogy a mobbinggolást többnyire, 54%-ban férfiak vezetők alkalmazzák. Megfigyelhető a kutatásom alapján, hogy a női vezetők közül csupán elenyésző százalék az, aki naponta mobbinggol, ezzel szemben a férfiak esetében ez az arány jóval, majdnem tízszer magasabb. Vizsgálatok során tehát azt a következtetés lehetett levonni, hogy a férfi vezetők gyakrabban mobbinggolnak női vezető társaikkal szemben. Ugyanakkor, ha az áldozatok közvetlen kollégáinak nemét vizsgáljuk, a rendszeresen mobbinggoló vezetők neméről levont következtetéstől eltérő eredményt kapunk azok tekintetében, akiket napi rendszerességgel vagy hetente többször is mobbinggolnak, tehát az a következtetés vonható le a válaszok alapján, hogy a női közegben gyakoribb a közvetlen kollégáktól tapasztalt rendszeres mobbingolás. Szintén érdekes tény, hogy a legtöbb esetben azt tapasztalták az áldozatok, hogy kibeszélik a hátuk mögött, illetve, hogy a munkájukat túlzottan kontrollálták. Sajnos azt figyeltem meg, hogy az áldozatok többnyire nem fordulnak senkihez segítségért, azért, mert szégyellik áldozati mivoltukat, valamint azért is, mert nem számítanak megoldásra. Ennek érdekében a munkáltatóknak sokkal nagyobb figyelmet kellene a jövőben fordítaniuk arra, hogy azokat a munkavállalóikat megvédjék, akik bármilyen mértékben is tapasztalják a munkahelyi mobbingot. A szervezetben a HR-nek egyik fő feladata a munkavállaló és a munkáltató egyenrangú képviselése úgy, hogy ne zárja ki egymást a kettő. Szervezeteken belül javasolt lenne létrehozni egy olyan felületet, ahol a kollégák névtelen bejelentéssel jelezhetnék a mobbing észleléseiket, kialakult problémáikat. Így amennyiben a munkavállalóknak támogatásra van szükségük az elnyomások kapcsán, a HR lépéseket tudna tenni különböző eszközökkel a helyzet javításán, valamint képes lenne kiszorítani a szervezetből ezt a negatív viselkedési formát.