A koronavírus-válság hatásai a magyarországi fintech-startup szektorra

Absztrakt (kivonat)

Szakdolgozatomban a koronavírus-válság magyarországi fintech-startup szektorra gyakorolt hatásait vizsgáltam. A téma aktualitását és fontosságát adja, hogy a válság a 2008-2009-es pénzügyi válsághoz mérhető visszaesést okozott, a pontos hatásokat a közgazdász kutatók jelenleg is vizsgálják. A hazai fintech-szektor a válság előtt dinamikus növekedést mutatott, bár méretében még mindig elmaradt a fejlett országok digitális pénzügyi vállalatait tömörítő szektorától. A válság hatásait a szektorra hét propozíción keresztül vizsgáltam, amelyeket a szektor fejlődését kutató szakirodalom áttekintése után fogalmaztam meg. A dolgozathoz mindenekelőtt a fintech-startupoka definícióját kellett meghatároznom: ezt a szakirodalomban fellelhető, rendkívül sokszínű definíciók közös jegyeire alapozva tettem. A szakdolgozathoz felhasználtam kvalitatív adatbázisokat, amelyek a válság reálgazdaságra és egyes indikátorokra gyakorolt hatását mutatják. Ezek értelmezése segített felállítani a propozíciókat, de mivel önmagukban nem képezik a dolgozat szerves részét, így ábrákkal kiegészített bemutatásuk a mellékletekbe került. A dolgozat önálló kutatási részét kvalitatív kutatás tette ki: tudományos interjúkat készítettem a hazai fintech-szektor szereplőivel (elsősorban olyanokkal, akik a szektor szélesebb rétegére látnak rá) a műfaj szakirodalmi követelményei szerint. Az interjút a rugalmassága, interaktív jellege, a szektor erős tudásintenzivitása, és erős érvényessége miatt választottam. Az interjúalanyok a Péntech, MKB Fintechlab, Magyar Fintech Szövetség, Hiventures vezető beosztású képviselői voltak. Az exkluzív interjúk egyenként 40-80 percet vettek igénybe, egymástól időben elkülönítve zajlottak. Az interjúk tartalmi összefoglalóját a szakdolgozatban mutattam be, az interjú pontos menetének leírását és a szereplők bemutatását a mellékletek közé tettem. Az egyes propozíciók vizsgálatát az interjúkra támaszkodva végeztem el. A propozíciókban foglalt állításokat előzetesen egy interjúalannyal sem ismertettem, ügyelve a „kérdésbe rejtett válasz” hibájának elkerülésére. Mivel a tudományos interjú magában hordozza a pontatlanság veszélyét, az egyes propozíciók elfogadásához szigorú metódust kellett felállítanom (ezt a viszonylag kis minta is indokolta). Akkor tekintettem egy propozíciót igazoltnak vagy elvetettnek, ha a négy megszólaló közül legalább három tartalmi szempontból megegyező állítást tett a kérdésben, és ezek közül legalább egy esetben erős bizonyító erejű információ adja az állítás alapját (például üzleti eredmény, konkrét szolgáltatás kifejlesztése stb.), és amennyiben a negyedik alany nem fogalmazott meg a másik három alannyal tartalmilag ellentétes, bizonyító erejét tekintve erősebb állítást. Az első propozíciómban azt vélelmeztem, hogy a koronavírus-járvánnyal érkező gazdasági sokk rontotta a hazai fintech-vállalatok helyzetét is, de csak átmenetileg (tehát ennek igazolásához már most látni kell, hogy a hatás átmeneti). Mind a négy válaszadó elmondta, hogy a 2020. tavaszi első hullám rontotta a szektor vállalatainak cash-flow helyzetét, de ezt a vállalatok ledolgozzák (arról nem volt egyetértés, hogy mikor, de az átmeneti jelleg egyértelmű volt). A propozíció igazoltnak tekinthető. A második propozícióm így szólt: „mivel a tömeges otthonmaradás mellett a digitális lefedettség szükségszerűen nőtt, ez vélhetően a digitális pénzügyi szolgáltatások piacán is megjelent, elősegítve a rendelkezésre álló technológia fejlődését.” Mivel a négy nyilatkozó meg tudott nevezni egy olyan technológiát, amelyet vállalatuk (vagy a portfóliójukban, szövetségükben szereplő vállalatok) a válság hatására vettek át, és abban is egyetértettek, hogy a meglévő technológiai megoldások iránt is nőtt a kereslet, a propozíciót igazoltam. A harmadik propozíció szerint a lakosság jövedelmi helyzetében beállt kedvezőtlen változás (bértömeg és foglalkoztatottság csökkenése) nem jelentkezett a fintech-szolgáltatások iránti lakossági keresletben az ellensúlyozó tényezők miatt. Ezt a propozíciót nehéz volt kutatni, mert Magyarországon a fintech-szektornak mindössze 10%-át teszik ki a B2C-vállalatok, de a négy szereplőből három is közepesen erős bizonyítékkal (portfólióban szereplő külföldi vállalatok, B2C versenytársak és partnerek körében tapasztaltak) szolgált arra, hogy a szektorbéli B2C-vállalatokat a B2B-vállalatoknál kedvezőbben érintette a válság, és a negyedik alany sem állította másképp, így a propozíciót igazoltnak fogadtam el. A másik lakossági kereslettel kapcsolatos propozíciót viszont (amely szerint új fogyasztók is megjelentek a fintechek célközönségei között) az alanyok információinak hiánya és a rendkívül kis minta miatt nem tudtam sem elfogadni, sem elvetni. A kínálati oldallal kapcsolatos propozíciómban azt vélelmeztem, hogy a válság rövid távon nem érinti a kínálati oldal méretét (foglalkoztatottság és vállalatok száma). Mind a négy alany azt mondta, hogy ebből a szempontból 2020 nem volt kiugró év, így a propozíciót elfogadtam. Az alanyok szerint ezen felül a finanszírozás sem romlott, a válság idején is forrásbőség volt, és a tőkebefektetések száma sem esett vissza, így az erre a feltételezésre alapozott propozíciót (mely szerint a kínálati oldal méretének növekedését középtávon visszavetette a válság a források elapadása miatt) a dolgozatban elvetettem. Utolsó propozíciómban azt feltételeztem, hogy a szabályozói környezet nem a fogyasztóvédelmi szempontok, hanem a távolságtartás miatti digitális átállás megkönnyítésének irányába változott, így összességében a változás kedvezően érintette a fintech-szektort. Mind a négy nyilatkozó pozitív változásokról számolt be – főleg a távolságtartási szabályokat és a Magyar Nemzeti Bank rugalmasabbá válását értékelték a fintechek számára nagy előrelépésnek. A propozíciót ezért igazoltként fogadtam el.