Mennyiben játszik szerepet a neveltetés és a gyerekkor a továbbtanulásban, valamint a nők elhelyezkedési lehetőségeiben? Milyen nehézségekkel kell megküzdenie a nőknek a munkaerőpiacon? A nemi alapú diszkrimináció társadalmi és biológiai múltja

Absztrakt (kivonat)

Szakdolgozatom fókuszában a nemi alapú diszkrimináció társadalmi és biológiai múltja áll. Ez a kérdés a nők életét több területen is érinti, ezeket igyekeztem a szakdolgozatomban végig venni. Az egyetemi tanulmányaim alatt számos tárgy keretében kellett már ezzel a témával foglalkoznom és mivel mindig is érdekelt engem ez a téma, úgy gondoltam szívesen elmerülnék ezen a területen mélyebben a szakirodalmakban, ezért választottam a szakdolgozatom témájának. Dolgozatom célja megvizsgálni, hogy a különböző nevelések, otthonról hozott minták milyen irányba viszik a nők gondolkodásmódját, milyen különbségek figyelhetők meg ennek függvényében a későbbi karrierutakban. Mivel ma már nem csak a gyereknevelésre koncentrálódik a nők feladatköre, így rengeteg szakirodalom foglalkozik a nők életpályájával, hátrányos megkülönböztetésével. Az elméleti kitekintés során szó esik arról többek között, hogy a gyerekkor és a nevelés milyen hatással bírhat a továbbtanulási szándékokra és később a nők elhelyezkedési lehetőségeire, esetlegesen a női vezetők kisebbségi arányának kialakulására. Fontosnak tartottam szót ejteni a női-férfi vezetésbeli stílusok különbségéről/hasonlóságáról, hiszen ezt is kapcsolhatjuk sok esetben a gyermekkorból hozott mintákhoz. Másik nagy nehézség egy nő életében a család-karrier összeegyeztetése, ezen a területen is sokszor diszkrimináció áldozatai a nők. A karrierutakra is hangsúlyt fektettem a szakdolgozatomban, ehhez is felkutattam a megfelelő szakirodalmakat. Napjainkban a nők nagy tehernek vannak kitéve azáltal, hogy elvárják tőlük a „családanya” szerepet és azt is, hogy függetlenek legyenek, legyen saját keresetük és a saját lábukon meg tudjanak állni. Ha csak az egyikre koncentrálnak, sok támadás érheti őket. Ezeknek az összehangolása azonban nem egyszerű feladat és csak kevés nő tudja eredményesen véghez vinni. Bár már egyre nagyobb százalékban vesznek a férfiak is részt az otthoni teendőkben, de még mindig a nőkre hárul nagyobb részt ez a feladat. Azok a nők, akiknek sikerül valamilyen vezetői pozícióban elhelyezkedniük, még mindig nincsennek könnyű helyzetben, hiszen itt is rájuk nehezedik a társadalmi normák nyomása. Egy női vezető ha túl empatikus, akkor nem való vezetői pozícióba, ha pedig kiáll a véleményéért és önmagáért, akkor azért éri nap mint nap támadás. Egy férfi ellenben attól jó vezető, ha határozott és magabiztos. Ez a kettős szorítás az élet több területén is kíséri a nőket. Kutatásaimat két korosztályra is irányítottam. Egyrészt mélyinterjúk során szerettem volna betekintést nyerni középvezetői pozícióban dolgozó nők életébe, másrészt a továbbtanulási tendenciákat is meg szerettem volna vizsgálni, ehhez a korombeli egyetemistákat választottam, akiket kérdőív formájában kérdeztem meg. A mélyinterjúk során 3 fő kérdésre kerestem a választ: Milyen hátrányos megkülönböztetés éri a nőket vezetői pozícióban női mivoltuk miatt, hogyan teremtik meg a harmóniát a családjuk és a karrierjük között, valamint mennyiben és hogyan befolyásolta életpályájukat a nevelés és az otthonról hozott minta. 7 telekommunikációs vállalatnál középvezetői pozícióban dolgozó hölggyel készítettem az interjút, akiknek válaszaiban nagyon sok hasonlóságot véltem felfedezni, ugyanakkor mivel eléggé különböző a családi hátterük, így szépen kirajzolódtak számomra a különbségek is. Összességében elmondható azonban, hogy az interjúalanyaim mind tapasztaltak már valamilyen nehézséget karrierjük során, érezték már magukat megkülönböztetve amiatt, hogy nők, viszont ezek a nehézségek nem a képességeik miatt alakultak ki. Egyértelműen felfedeztem a nevelés hatását is az interjúalanyok karrierében. Aki egy hagyományosabb nevelésben részesült, neki fiatalon meg sem fordult a fejében, hogy vezető lesz valaha belőle, csak később, már felnőtt korában sikerült más útra térnie, ellentétben azokkal a hölgyekkel, akik egy modernebb nevelést kaptak a szülőktől, nekik már sokkal tudatosabban alakult így az életük egész fiatalkoruktól kezdve. A továbbtanulási tendenciákat úgy éreztem, hogy a mélyinterjúkból nem igazán tudom hatékonyan kielemezni, így célszerűnek tartottam egy kérdőív készítését, amit korombeli egyetemistákkal töltettem ki. Így egy nagyobb számosságú csoporton tudtam megvizsgálni az összefüggéseket, aminek köszönhetően szintén kaptam meglepő és a szakirodalmakat alátámasztó eredményeket is. Még napjainkban is erősen megfigyelhető a szülők és a pedagógusok viselkedésében a nemileg differenciált nevelés, ami erősen befolyásolja a fiatalok továbbtanulási szándékait. Még mindig nagyobb arányban találunk például mérnőki vagy informatikai pályán fiúkat, ugyanakkor jogi és orvosi pályán lányokat. A szakirodalom és a kutatásaim konklúziójaként vontam le, hogy a nők nem mondható, hogy a képességeik miatt vannak ennyivel kevesebben magasabb pozícióban férfi társaikhoz képest. Sok esetben a negatív visszajelzések és a sztereotípiák azok, amik visszahúznak egy nőt és gyengítik a képességeit. Bár pár évtizeddel ezelőtthöz képest lényegesen javult a helyzet, még mindig nagyon sok nő van, aki egyszerűen beletörődik a „sorsába”, abba a normába, hogy neki a családért kell élnie, pedig nagy karrierlehetőségek állhatnának előtte. Sokkal inkább a társadalom által elvárt normák azok tehát, amik miatt a nemi alapú diszkrimináció még napjainkban is jelen van az életünkben