Látják-e a vezetők a valóságot? Egy szervezeti egység kapcsolatháló-elemzése

Absztrakt (kivonat)

A mindennapi életünkben meghatározó szerepet játszik az, hogy kit hogyan észlelünk a munkánk folyamán. Az embereket körbe veszik a kapcsolati hálók. A baráti társaságunkban, az iskolában, a munkában. Ebből az okból a munkahelyi kapcsolatok észlelését és a vezetői gondolkodás megértésé kívántam feltérképezni. Az alapvető feltételezésem az volt, hogy a vezetők pontosan észlelik a saját környezetükön belüli kapcsolati hálót, mert ők érintkeznek a teljes csoporttal a legtöbbet. A szakmai áttekintés alapján azt mondhatjuk, hogy a szociometriában az elfogadott tény, hogy a vezetők kevésbé pontosan érzékelik a saját környezetük kapcsolati hálóját, mert a vezetői pozíció betöltésével megszűnik a motiváció arra, hogy erőkifejtést tegyen a kapcsolati háló feltérképezésére. Ezzel a felvetéssel más szerzők vitatkoznak, azon az alapon, hogy a vezetők észlelését az is meghatározza, hogyan tekint a pozíciójára. Amennyiben valaki felelősséget lát a vezetői pozícióban, úgy pontosabban fogja észlelni a csoport kapcsolati hálóját is. A kutatást egy tizenhat fős divízióban végeztem el egy budapesti nemzetközi emberi erőforrás kiválasztással foglalkozó vállalatnál. A tizenhat főből kettő team leader és egy branch menedzser volt. A teljes csapat kitöltött egy nyolc kérdéses kérdőívet, amely alapján a vezetőkkel egy irányított interjú keretében átbeszéltük, hogy szerintük kik lehetnek azok az emberek, akiket a közzösség centrális pozícióban lát a kérdések alapján. A vezetők válaszait és a teljes csoportos kérdőívet összehasonlítottam, majd azt próbáltam megérteni, hogy a vezetők milyen alapon észlelték az egyes embereket. A végeredmény az, hogy a vezetők viszonylag pontosan érzékelték a saját és a csoport kapcsolati hálóját. A vezetők gyakran szenioritási alapon, saját csoporthoz tartozás szerint, vagy betöltött pozíció alapján választottak. A menedzserek más menedszereket gyakrabban észleltek egyes kérdésekre, mint az operatív szinten a beosztottak. Elmondható, hogy a betöltött pozíció meghatározó volt a véleményelfogadtatás esetén, míg a szakmai észlelésnél a szenioritás számított. A szeniroitás és a betöltött pozíció a motivációs észlelés esetén számított a legkevésbé, de a vezetők mégis ebben a kérdésben érték el a legnagyobb pontosságot a csapat észleléséhez képest. Aminek az oka az lehet, hogy a teljes csoporttal való érintkezésük során egy pontosabb külső képet tudnak alkotni a csoporton belüli kapcsolati hálóról. Azt találtam, hogy ellentétben a szakmán belüli konklúzióval, miszerint a vezetők pontotatlanok a közösségi háló észlelésében, az vizsgált csoportnál különösen pontosak voltak. Egyes esetekben a három vezető válaszai akár kilencven százalékos korrelációval is rendelkeztek a csoportos észleléssel kapcsolatban. Ebből arra lehet következtetni, hogy a tudományos téma még koránt sem egzakt és kőbe vésett, és többet tart magában, mint amit első látásra bepillantást enged.