Kiégés kontra kiégés : A kiégést előidéző tényezők kulturális összehasonlítása Magyarország és Tajvan példáján keresztül

Absztrakt (kivonat)

Szakdolgozatomban a kiégést előidéző tényezők kulturális összehasonlításával foglalkozom. Arra a kutatási kérdésre keresem a választ, hogy vonható-e összefüggés a munkavállalói kiégés, illetve aközött, hogy az adott személy mely kultúrához tartozik. Kutatásom során előfeltevésem volt, hogy van ilyen kapcsolat, ezáltal célom, hogy különböző dimenziókon keresztül alátámasszam, feltételezzem ennek a kapcsolatnak a létezését. Mivel a kiégés ezen specifikus megközelítésében eddig meglepően kevés átfogó kutatás született, témámat igyekeztem egy logikusnak és relevánsnak vélt keret mentén felépíteni. Két oldalról közelítettem kutatási kérdésem megválaszolása felé. Egyrészt a kiégés fogalmát, előidéző körülményeit, okait jártam körül a szakirodalmi háttér feltárásával. Sorra vettem azokat a jeles kutatókat, akik munkájuk és tudásuk révén új meglátásokat, tapasztalatokat, értelmezéseket hoztak kapcsolatba a kiégéssel. Igyekeztem egymással nem feltétlen egyező megközelítéseket keresni, hiszen témám kapcsán elengedhetetlennek éreztem, hogy komplexen tudjam értelmezni a fogalmat. A másik út, melyen elindultam kérdésem megválaszolása felé, az a kulturális háttér részletes feltárása. Kutatásom átláthatósága érdekében két, egymástól kulturálisan, társadalmilag, politikailag és vallásilag eltérő nemzetet figyeltem meg jobban. Ezen komponensek miatt, -és részben személyes indíttatásból-, esett a választásom Magyarországra és Tajvanra. Korábbi hiánypótló kutatások és modellek mentén kerestem azokat a dimenziókat és tényezőket, melyek az adott kultúrába tartozókat hajlamossá, vagy kevésbé hajlamossá teheti a kiégésre. Célom ezzel nem az volt, hogy egyértelműen kijelentsem, melyik általam vizsgált ország lakóit fenyegetheti jobban a szindróma, csupán gyakorlati példájukat felhasználva szerettem volna olyan szegmenseket találni, melyek vizsgálatával a kiégést nemzetközi közegben is könnyebb lehet értelmezni, illetve általánosságban hozzájárulhatnak a kiégés kialakulásához. Egy átlátható, hiteles és valósághű kép elnyerése érdekében szakdolgozatom gyakorlati részében témában jártas tajvani és magyar szaktekintélyeket kértem fel, hogy egy félig strukturált mélyinterjú keretében osszák meg tapasztalataikat, meglátásaikat és véleményüket. Kutatási eredményeim számos új, általam kevésbé feltételezett komponensre (például generációs megközelítés fontossága) hívta fel figyelmemet, továbbá előfeltételezéseim alapján relevánsnak vélt témakörök (például atipikus foglalkoztatottság) bizonyultak kevésbé fontosnak a téma szempontjából. Mivel arányaiban kevés (7) szakember véleményére kellett hagyatkoznom, mely számos ponton eltérő volt egymástól, így kérdésem megválaszolása is kellő körültekintéssel és óvatossággal kellett, hogy megtörténjen. Tajvani és magyar alanyaimnak ugyan azon kérdéseket tettem fel, pusztán az adott ország sajátosságaira átfogalmazva azokat, videóhívásban, személyesen vagy elektronikus formában. A szaktekintélyek véleménye alapján, illetve a részletezett szakirodalmi háttérből kiindulva előfeltételezésem bebizonyosodott. Interjúalanyaim többségi véleménye az általam relevánsnak vélt komponensek (bizonytalanságkerülés, társadalmi/gazdasági háttér, hatalmi távolságok, munka szerepe az egyén életében, közösségtudat szerepe) relevanciáját részben vagy egészben alátámasztotta. Szakdolgozatom megírásával egyértelművé vált számomra, hogy pontos, minden szubjektivitást és torzítást kizáró válasz megtalálásához nagyobb mintára, esetleg kiegészítő kvantitatív kutatás elvégzésére lenne szükség, ugyanakkor összességében kijelenthetem, hogy kutatási kérdésem pozitív megválaszolásával tudtam zárni munkámat.