Covid-19 járványhelyzet hatása a civil szervezetek önkéntes menedzsmentjére

Absztrakt (kivonat)

A Covid-19 világjárvány terjedésének megfékezése érdekében 2020 tavaszától kezdve megannyi ország, beleértve Magyarországot is, jelentős, országos szintű szabályozásokat vezetett be. A különböző kijárási- és gyülekezési korlátozások és tilalmak, az intézmények bezárása, a határzárak elrendelése érintette mind az egyének szintjét, mind a társadalmi tevékenységek egyéb színtereit is, beleértve a civil szférát. Dolgozatom azt a kérdést vizsgálja, hogy hogyan hatott a Covid-19 járványhelyzet a civil szervezetek önkéntes menedzsmentjére. A kutatásom, mivel a témában elérhető már meglévő tanulmányok még nincsenek, feltáró jellegű primer kutatás. Hét, Magyarországon működő civil szervezet vezetőségi tagjaival valamint önkénteskoordinátoraival készítettem el félig strukturált interjúkat. A dolgozat eredményeiből megismerhető, hogy az egyes szervezetek hogyan alkalmazkodtak a kialakult helyzethez önkéntes menedzsment szempontból, mely módszerek bizonyultak működőképesnek, és milyen problémák merültek fel. Mindezen tapasztalatok összegyűjtése segíthet abban, hogy a civil szervezetek minél jobban tudják kezelni a jelenlegi, vagy az esetlegesen az elkövetkezendő években megjelenő hasonló helyzeteket. A dolgozatban először ismertetem a civil szervezetek és az önkéntesség fogalmát, hazai jellemzőit, valamint az önkéntes menedzsment releváns szakirodalmát. Az interjúk, illetve a kutatási eredmények bemutatásának logikai felépítése a szakirodalom által jelentősnek ítélt önkéntes menedzsment folyamatok, eszközök és fogalmak mentén történik, mint az önkéntesprogram tervezés, a toborzás és kiválasztás, a képzések, továbbá a különböző motivációs-, értékelési- és elismerési módszerek. A dolgozat eredményei alapján mindegyik szervezetet jelentősen érintette a Covid-19 járványhelyzet. Az, hogy önkéntes menedzsment szempontból ez a hatás pontosan milyen mértékű, nagyban függ attól, hogy a szervezet alapvető tevékenységei, és önkéntes programjai tudnak-e működni a jelenlegi helyzetben. Egyes szervezetek esetében a tevékenységükből vagy a veszélyeztetettebb célcsoportjukból adódóan az önkéntes programjaik nagyrészének teljesen le kellett állnia. A legtöbb szervezet a szabályozásoknak eleget téve online platformokra költöztette át a tevékenységeit. Két szervezetnél azonban az is jellemző, hogy a járvány miatt felmerülő új igényekre reagálva újabb tevékenységeik indulhattak el. Mindezek függvényében változott az is, hogy az önkéntesek szerepe hogyan alakult az egyes szervezetekben – sok esetben a projektek leállása, vagy az online platformokon megvalósítható programok kisebb humán erőforrás igénye miatt az önkéntesek feladatai, részvételi lehetőségei lecsökkentek. Ugyanakkor az is jellemző, hogy ere reagálva a szervezetek az önkéntesek feladatkörét kiterjesztették, és különböző, az önkéntes programon túlmutató, operatívabb, vagy stratégiai kérdésekbe is bevonták őket. A szervezetek önkéntes toborzási és kiválasztási folyamatai szintén annak függvényében változtak, hogy hogyan alakult az önkéntesek feladatköre. Azoknál a szervezeteknél, ahol az önkéntesek bevonódási lehetőségei csökkentek, a toborzás és kiválasztás is veszített a hangsúlyosságából. A legtöbb szervezet esetében a toborzási módszerek és csatornák nem változtak – kivéve egy szervezetnél, ahol komoly mértékben változott az önkéntes célcsoport. Bár a vizsgált szervezeteknél a toborzás eddig is főként online platformokon folyt, így komoly változtatásokat nem kellett alkalmazni, az online láthatóság felerősödése jellemző. Amennyiben a szervezetnél jelen vannak, a kiválasztási folyamat, illetve az önkéntes képzések is átkerültek online videóhívásra alkalmas platformokra. A képzések típusai nem változtak, kivéve egy esetben, ahol a vírushelyzet hatására felmerülő egyéni problémák, nehézségek kezelésére a coaching típusú képzést is elindították. Ez a típusú érzelmi támogatás motivációs eszköznek is tekinthető. Az érzelmi támogatás felerősödése más szervezetekre is jellemző, reagálva a vírushelyzet okozta izolációra, elszemélytelenedésre, az informális kapcsolatok megszűnésére. Mindezek miatt a szervezetek komolyabb hangsúlyt fektettek az önkéntesek informálására, a kommunikációra, online formában. A közösségiség, a közös identitás megélése szintén nagyon jelentős motivációs tényező, így a szervezetek igyekeztek mindezt átültetni online térbe, bár a legtöbb esetben ezek kevésbé bizonyultak sikeresnek. A járványhelyzet megítélése önkéntes menedzsment szempontból a szervezetek esetében inkább negatív – nagyon gyakran kellett az egyes folyamatokat újratervezni, illetve az önkéntesek szerepe is megváltozott, sok esetben eltávolodtak a szervezettől. Az önkéntesek megtartása a vizsgált szervezetek nagyrészénél előkerült, mint a jelen és a jövő komoly kihívása. A vírushelyzetnek mindezek ellenére pozitív velejárói is vannak. Az online láthatóság felerősödése mindenképp pozitív, illetve egyes tevékenységek, mint a képzések, a meetingek, egyes önkéntes programok online több önkénteshez elérnek, így többen be tudnak kapcsolódni, akár vidékről vagy külföldről. Ezen kívül bizonyos adminisztratív vagy operatív feladatok is hatékonyabbak digitális formában. A szervezetek ezen módszerek alkalmazását szeretnék a járvány után is megtartani. A téma további kutatási iránya lehet egyrészt más szervezetek vizsgálata, másrészt nem csak a szervezeti oldal, hanem az önkéntesek tapasztalatainak megismerése is, akár hasonló módszertannal.