A felsőoktatáshoz köthető Erasmus+ programok relevanciája a munkaerőpiacon

Absztrakt (kivonat)

Alapszakos tanulmányaim lezárására szakdolgozatom témájául a felsőoktatáshoz köthető Erasmus+ mobilitási programok hatását vizsgáltam a résztvevők karrierjére. Dolgozatom a résztvevők, vagyis a munkavállalói oldal meglátásait szerette volna feltérképezni azzal kapcsolatban, hogy a külföldi részképzés vagy szakmai gyakorlat a későbbiekben valóban előnyt jelent-e a munkaerőpiacon, mint ahogy a kommunikációs anyagokban ez fel van tüntetve és ennek elemzésére az elméleti háttér áttekintése után kérdőíves kutatást végeztem. Előzetes feltevésem az volt, hogy a program egyik fő értéke, hogy a részvevők érzékelik a program készségfejlesztő hatását, mely később a munkakeresésnél is előnyükre válik. Az Európai Unió célkitűzése, hogy a programban részvevők hozzájáruljanak a régió tudásra épülő gazdasági fejlődéséhez azáltal, hogy az aktuális munkaerőpiaci elvárásoknak megfelelő kulcskompetenciáikat fejlesztik nem tradicionális oktatás keretében. Tehát a mobilitási programra tekinthetünk az emberi tőke elmélet alapján úgy, mint a hallgatók termelékenységfokozó beruházására, mely készségfejlesztés által jelent a hazajövetel után előnyt a munkaerőpiacon. Másik elméleti megközelítésem a jelzésmodell volt, mely a részvétel jelző funkciójával csökkenti a munkáltató és a munkavállaló közti információs aszimmetriát. Ez azt jelenti, hogy a munkáltató bizonyos készségek meglétét, például kiváló nyelvtudás, rugalmasság stb. feltételezi a résztvevőknél, ami megkülönböztető értékkel bír a többi jelölthöz képest. A globalizáció és a technikai fejlődés hatására a munkáltatói elvárások átalakultak, és előtérbe kerültek azon tevékenységek, melyeknél szoros együttműködésre van szükség, így felértékelődtek a soft skillek. Ezek fejlesztése a tradicionális felsőoktatásban kevés hangsúlyt kap, hiszen a definiálásuk önmagában nehéz feladat, fejlesztésük pedig szintén nem egyszerű, mivel objektív mérésük is problémába ütközik. Azonban egy jelölt munkahelyi sikerében meghatározó szerepet játszanak, és kiegészítve az elvárt hard skilleket hozzájárulnak ahhoz, hogy az egyén a munkahelyi elvárásoknak eleget tegyen. Kérdőíves kutatásomhoz szűkítenem kellett azon készségek körét, melyek fejlődését vizsgálom, így az interkulturális kompetencia készségelemeire esett a választásom, ahol a nyelvtudást leszámítva a többi készség soft skill volt. Kvantitatív kutatásomban először az interkulturális kompetencia készségelemeinek relevanciáját vizsgáltam a munkaerőpiacon, hiszen az ezekben való fejlődés csak akkor képvisel értéket, ha ezek valóban meghatározóak és eredményeim igazolták is ezt a feltevést. Kitöltőim fejlődését az említett készségekben statisztikai elemzésekkel támasztottam alá, és habár eltérő mértékben, de a résztvevők a program hatására pozitív irányú változást észleltek a vizsgált 8 készségben. Továbbá számos más készséget, mint például az önállóságot, proaktivitást is felsoroltak, melyekben fejlődtek. Végül azt vizsgáltam, mennyire érzik előnynek a munkakeresésnél a külföldi mobilitást, és eredményeim alapján ezt a többség inkább előnynek érzékeli. Ennek okaként főleg a személyes fejlődést írták például nyelvtudásban, problémamegoldó képességben stb., ami alátámasztja a program termelékenységfokozó mivoltát. Emellett a mobilitás jelzés értékét is kiemelték, hiszen a részvétellel ki lehet tűnni egy adott pozíciónál a jelentkezők tömegéből. Továbbá érdekes felvetése volt 3 kitöltőmnek, hogy a programba való bekerülés önmagában szelektál a hallgatók között, így a munkáltatók gondolhatják azt, hogy a jobbak nyerik el a kiutazás lehetőségét. Azok, akik nem gondolják külföldi félévüket előnynek, azzal indokolták, hogy egyre többen utaznak ki Erasmus keretében, így már nem hordoz megkülönböztető értéket. Azonban tekintve az Európai Unió azon célkitűzését, hogy a felsőoktatásban tanulók 20%-ának legyen lehetősége részt venni a programban, a sok részvevő inkább sikernek tekinthető. Eredményeim alapján mind a két elméleti modell meghatározó volt, de az emberi tőke elmélet volt hangsúlyosabb, vagyis az érezhető termelékenységfokozó hatás, amit viszont kiválóan kiegészített a jelzés modell, hiszen ez információt közvetít a résztvevők készségeiről. Szakdolgozatomban tehát világos képet kaptam arról, hogy a külföldi mobilitásnak a munkavállalói oldal meglátásai alapján relevanciája van a munkaerőpiacon, vagyis tekinthetünk rá úgy, mint a hallgatók tudatos karrierépítésének egyik lépcsőfokára, mely reagálni tud a változó munkaerőpiaci elvárásokra. Összességében úgy gondolom, hogy ezt a témát érdemes lenne tovább vizsgálni egy reprezentatív kutatással több hallgató bevonásával, valamint a munkaadói oldal meglátásait is fontos lenne megkérdezni, hiszen ezeket be lehetne építeni a program fejlesztésébe.