Nők a munkaerőpiacon – A kisgyermekes anyák nehézségei a munka világában

Absztrakt (kivonat)

Szakdolgozatom témája a nők helyzete a mai munkaerő-piacon, különös tekintettel a kisgyermekes anyák körülményeire a munka világában. Számos szakirodalom, tanulmány foglalkozik a „nőkérdéssel”, ám ezen belül már kevésnek mondható felmérés, értekezés született a kisgyermeket nevelő és munkába visszatérni kívánó vagy nemrégiben visszatért nők lehetőségeiről és az eléjük gördülő akadályokról. Napjainkban a foglalkoztatás köre Magyarországon is egyre szélesebb, a foglalkoztatáspolitika és ehhez kapcsolódóan az esélyegyenlőségi akciók központi szerepet kapnak. Mindezek ellenére mégis azt mutatja a tapasztalat, hogy a megkülönböztetésen alapuló szegregáció jelen van a legtöbb munkakör, ágazat terén. A megkülönböztetés egyik alapja pedig sok esetben a nem. A dolgozatom célja nem a jogszabályokban fellelhető, állam által nyújtott pénzügyi és más juttatások nevesítése, elemzése volt, sokkal inkább arra kerestem a választ, milyen egyéb, opcionálisan választható eszközöket, lehetőségeket nyújtanak a vállalatok a kisgyermekes anyák számára. Munkám során választ kerestem arra, hogy a vállalati vezetők és HR szakemberek felismerik-e ennek a speciális csoportnak a problémáit és igyekeznek-e rájuk reagálni. Vajon valóban elér-e az adott csoporthoz a segítségnyújtás, vagy az esélyegyenlőségi vállalati akciók, programok, tervek csupán a munkáltatói márkaépítés hangzatos jelmondatai maradnak? Dolgozatom felépítése során első lépésként nagy vonalakban áttekintettem a női egyenjogúság felé vezető út történelmi hátterét, kitérve a fontosabb mérföldkövekre, több hazai és külföldi szakirodalmat és publikációt áttanulmányozva. A mai helyzet bemutatása kapcsán három mérési lehetőséggel érzékeltettem a férfiak és nők közti munkaerő-piaci különbségek mértékét, úgymint a foglalkoztatási arány, a női és férfi keresetek közötti rés számszerűsítése és az üvegplafon-index. Ezután bemutattam a kiválasztott csoport helyzetét, demográfiai és társadalmi fontosságukat statisztikai adatokkal támasztottam alá. A primer kutatásom során pedig mélyinterjúkat készítettem tizenkét édesanyával. Az interjúalanyok 27-35 év közötti nők, akik legalább egy 10 év alatti gyermeket nevelnek. A gyermekvállalás előtt már dolgoztak, hagyományos munkavállalói jogviszonnyal rendelkeztek. A kutatásom eszköze azért a kvalitatív módszerek közé sorolható mélyinterjú lett, mert a célom nem a számszerűsítés volt, hanem e speciális csoport valódi, gyakorlatban is tapasztalt akadályainak, nehézségeinek megértése és az erre adott vállalati válaszok feltárása. Az interjúk során négy témakört (dolgozó anyák megítélése a társadalomban; háztartás és munkavégzés – kettős teher; munkába való visszatérés időszaka; anyák a munka világában, általuk tapasztalt vagy vágyott munkáltatói eszközök) érintettem, mindegyik témakörhöz öt-hat kérdést feltéve az alanyoknak. Az elemzés során kirajzolódott, hogy kevés a jó példa, a munkáltatók kevésbé felkészültek a kisgyermekes anyák megfelelő foglalkoztatására. Amíg nem tekintenek rájuk értékes munkaerőként, addig az akadályok nem csökkennek. Teljes szemléletváltásra, a munkahelyi elvárások, a vállalati normák újragondolására, átértékelésére, megfelelő szintű kommunikációra és partnerségre lenne szükség a két munkaerő-piaci szereplő között. A következtetéseim során megállapítottam, hogy mindkét oldalnak lépéseket kell tennie a közös megoldás felé, ezekhez pedig gyakorlatban is bevethető javaslatokat tettem, dolgozó és foglalkoztató számára egyaránt, amelyek segíthetnek csökkenteni a felek közötti ellentéteket.