A hagyományos nemi szerepek és a spillover hatása a munka és magánélet egyensúlyára

Absztrakt (kivonat)

A munka és magánélet egyensúlyának kérdése napjainkban is egy kiemelten fontos témának tekinthető, mellyel számos kutató foglalkozik. A nők munkaerőpiacon való tömeges megjelenésének következtében a kétkeresős családmodell szemlélete terjed el széleskörben. Ez azt jelenti, hogy mindkét fél végez fizetett munkát. Hazánkban azonban még mindig a tradicionális nemi szerepeket helyezik előtérbe, így a nők fizetett munka mellett még mindig nagyobb arányban veszik ki a részüket a házimunka elvégzéséből, illetve a gyermeknevelésből. Főként a nyugati társadalmakban egyre nagyobb az igény arra, hogy a férfi is aktív tagja legyen a háztartásnak, kivegye részét a gyermeknevelésből, valamint az otthoni feladatokból, ez azonban elletétben áll a munkáltató által támasztott ideális alkalmazottról alkotott maszkulin képpel szemben (a férfi elsődleges feladata a család anyagi biztonságának megteremtése). Szakdolgozatom során a hagyományos nemi szerepek miatt fennálló kettős teher tekintetében vizsgáltam a nőket és férfiakat, valamint arra kerestem a választ, hogy ezen terhek csökkentésével javítható lenne-e a munka és magánélet egyensúlyával való elégedettség. A nők esetében azt vizsgáltam, hogy elégedettebbek lennének-e a munka és magánélet egyensúlyával, ha partnerük több házimunkát látna el, míg a férfiaknál azt kutattam, hogy a munkáltatók által nyújtott gyermektámogatás, vagy rugalmas munkaidő javítja-e a munkával és magánélettel való elégedettséget. Munkám során vizsgáltam még a munka és magánélet egymásra gyakorolt hatását és azt, hogy ez hogyan befolyásolja a közöttük lévő egyensúlyt. Dolgozatomban továbbá foglalkoztam az aktív apák helyzetével is. Ennél a résznél azt elemeztem, hogy a hagyományos nemi szerepek (férfi, mint családfenntartó, nő, mint háztartásbéli) hozzájárulnak-e ahhoz, hogy az aktívan törődő apák helyzete hazai viszonylatban kedvezőtlenebb, mint a skandináv országokban. Hipotéziseim alátámasztására primer és szekunder kutatási módszert is alkalmaztam. Ahol lehetséges volt a kérdőíves felmérésem adatait statisztikai mutatók segítségével is kifejeztem, ezzel alátámasztva vagy cáfolva felvetéseimet. Eredményül azt kaptam, hogy a nők elégedettségét nem befolyásolja az, ha partnerük jobban kiveszi részét az otthoni tevékenységekből. Ez az állításom tehát nem nyert igazolást. A többi hipotézisemet azonban sikerült alátámasztanom a saját felmérésem keretein belül.