Vezetői készségek a gyakorlatban: segítő és hátráltató tényezők a köz- és a versenyszférában: A kommunikáció, a motiváció és a feladatkiosztás kérdésköre

Absztrakt (kivonat)

A szakdolgozat célja, hogy választ adjon arra, hogy milyen hasonlóságok és különbségek vannak a vezetői készségek, azon belül is három készség – kommunikáció, motiváció, feladatkiosztás - megnyilvánulásai között a ma Magyarországon jelen levő két szektorban: a köz- és a versenyszférában. Ennek vezérfonala az, hogy a két szektorban a készségek alkalmazásánál segítő és hátráltató tényezőket tárja fel a kutatás. A dolgozatban először elméleti síkon vizsgálom a fenti három készséget és azoknak tényezőit. Ezek után pedig egy kvalitatív kutatás keretein belül keresem a választ a fenti kérdésekre. A kutatás során félig strukturált interjúkat készítettem hat vezetői pozícióban lévő személlyel, melyből három a közszférában, három pedig a versenyszférában dolgozik. Ez a módszer lehetővé tette, hogy feltáró jelleggel keressem a választ a kutatási kérdésekre, a vezetők szemüvegén, észlelésein és véleményein keresztül vonjak le következtetéseket. Az eredmények azt mutatják, hogy a készségek alkalmazását segítő tényezők általában készségenként megegyeznek, hiszen ugyanazokat az eszközöket és módszereket szeretik használni a vezetők. Ezáltal megállapítható volt, hogy szektortól függetlenül, a segítő tényezők az adott készséget illetően azonosak. A kutatás alapján a hátráltató tényezők pedig inkább „készség függetlenek” bizonyultak, de a szektortól függenek. Természetesen mindegyik készségnek számos hátráltató tényezője van, ugyanakkor vannak olyan kategóriák, amelyek mindenhol előkerültek. A közszférában a merev jogszabályok, míg a versenyszférában pedig az emberi tényezők voltak a legfőbb hátráltató tényezők. A kutatás emellett még vizsgálja a fenti három készség összefüggését. Bizonyított, hogy elválaszthatatlanul összefüggnek és emiatt is volt érdemes együtt vizsgálni őket ebben a szakdolgozatban. Végezetül pedig a dolgozat kitér a korlátaira, többek között arra, hogy a kutatás csak vezetőket kérdezett meg a témával kapcsolatban, munkavállalókat nem. Valamint arra, hogy a minta nem reprezentatív, hiszen a kutatás csak hat személlyel végzett interjút. Ennek ellenére lehetővé tette a téma mélyebb megértését az egyéni vélemények alapján.