"Szeretlek(?), de most dolgozom!" A kötődési stílusok és a munkahelyi magatartás közötti összefüggés vizsgálata

Absztrakt (kivonat)

Dolgozatomban azt a kérdést járom körbe, hogy vajon mennyire azonosulunk a kötődési stílusainkkal a munkahelyünkön is? Arra kíséreltem meg választ találni, hogy valóban egyértelmű-e az összefüggés, és a magánéletünkben tapasztalt kötődési stílusunk valóban meghatározza-e munkahelyi élményeinket. Emellett a kutatás során kitértem arra, hogy az egyének milyen vezetői preferenciákkal rendelkeznek, illetve a kiégés kérdéskörét is érintettem. A kérdés megválaszolása érdekében dolgozatomban először áttekintem a témában született kutatásokat, tanulmányokat, bemutatom a kötődéselmélet alapjait, a különböző kötődési stílusokat, azok magánéleti és munkahelyi megjelenési sajátosságait. A szakirodalom feldolgozása során kiderült számomra, hogy a téma fontos szerepet játszik a vezető-beosztott kapcsolatokban is, illetve a kiégés megjelenése is összefüggésben van vele, mely kérdéseket szintén áttekintek. Az irodalmi áttekintés alapján elmondható, hogy a kötődési mintáink meghatározzák, hogy hogyan látjuk saját magunkat, hogyan látunk másokat, hogyan viselkedünk kapcsolatainkban mind a magánéletünkben, mind a munkahelyünkön. A kötődési stílusoknak két nagy csoportja van: biztonságos és bizonytalan kötődések. A bizonytalan kötődéseket még további két csoportra bonthatjuk: elkerülő és szorongó-ambivalens kötődésekre. Egy biztonságosan kötődő könnyen barátkozik, képes új kapcsolatok kialakítására, tud másokra támaszkodni és mások is támaszkodhatnak rá, mer segítséget kérni és nem tart tőle, hogy mások rossz véleménnyel lennének róla vagy elhagynák. Egy elkerülő kötődő számára gondot okoz új kapcsolatokat kialakítani, mivel nehezen bízik meg másokban, nem szereti, ha valaki túlságosan közel kerül hozzá és legtöbb esetben tartózkodik a mély intimitást igénylő kapcsolatoktól. Egy szorongó-ambivalens kötődő szoros kapcsolatokat szeretne kialakítani, jellemzően szorosabbakat, mint mások, emiatt úgy érzi, hogy a többiek nem kedvelik ők igazán és tart tőle, hogy mások előbb vagy utóbb, de elfordulnak tőle. A szakirodalom szerint egy biztonságosan kötődő elégedett a munkájával, könnyen kér segítséget munkatársaitól és nincsen problémája a magánélete és a karrierje egyensúlyban tartásával. Ezzel szemben egy elkerülő kötődő számára fontosabb a munkája és emiatt gyakran úgy véli, hogy a feladatai elveszik az időt a magánéletétől, nem igazán szeret csapatban dolgozni. Egy szorongó-ambivalens kötődő általában nagyon bizonytalan a munkahelyi teljesítményével kapcsolatban, nagy szüksége van az elismerő szavakra és szeret csapatban dolgozni.A kutatási kérdésem megválaszolásához a mélyinterjú technikát hívtam segítségül, mely egy kvalitatív kutatási módszer, a kis minta miatt az eredmények nem reprezentatívak, éppen ezért általánosításra nem alkalmasak, a módszer csak az egyéni szempontok mély megértését támogatja. Összesen hét darab mélyinterjút készítettem, az alanyaim 22-26 éves nők voltak, mindannyian felsőfokú végzettségűek, már legalább második munkahelyükön dolgoznak, négyen közülük emellett még mesterszakon egyetemi hallgatók. Az interjúk során azonosítottam olyan területeket, melyekről a hét kutatási résztvevő nagyon hasonlóan nyilatkozott. Az első ilyen terület a szülőkkel való kapcsolat megromlása volt a gimnáziumi évek, tinédzserkor alatt, ami a tipikus lázadási időszak számlájára is írható. A következő terület a kiégés megjelenése volt. A harmadik és egyben utolsó hasonló terület a magánélet előtérbe helyezése volt, amellyel a hét megkérdezettből hatan egyetértettek. A biztonságosan kötődő alanyok mind a baráti, mind a párkapcsolatukat pozitívan jellemezték és összességében a munkahelyükről, munkatársaikról is pozitívan nyilatkoztak. A vezetőjüktől legfőképpen empátiát igényelnének és a felettes-beosztott szerepekből adódó határok egyértelmű megtartását. A szorongó-ambivalens módon kötődő megkérdezetteknél megjelent az önbizalomhiány, illetve a feltételezés, hogy mások nem értik meg és nem értékelik őket eléggé. Többnyire a munkahelyükön is ugyanezek a bizonytalanságok és kételyek jelentek meg, ám egyikük arról is beszámolt, hogy a jelenlegi munkahelyén különös módon minden előzőleg tapasztalt negatív tulajdonsága mintha eltűnt volna. Az elkerülő kötődéssel rendelkező interjúalanyok osztották meg magukról a legkevesebb információt. Nem igazán igényelték a szülői közelséget gyerekként, szeretik a problémáikat magukban megoldani és a legtöbb embert nem szeretik közel engedni magukhoz. A munkahelyükön igénylik az önállóságot, illetve akkor a legboldogabbak, ha egyedül dolgozhatnak, leginkább feladatorientáltak. Szakdolgozatom zárásaként azonosítom kutatásom fő korlátait, illetve bemutatok pár területet, ahol a kötődéselmélet a szervezeti életben is felhasználható lenne. Azt gondolom, hogy ebből a kutatásból is látszik, hogy a kötődéselmélethez hasonló modellek, csoportosítások, amelyek egyszerűsíteni próbálják a világot, egy bizonyos pontig hasznosak lehetnek, de azért kellő óvatossággal kell bánni velük, mivel a világ nem ennyire fekete-fehér. Segíthetik a körülöttünk lévők jobb megértését, de biztosan nem adnak magyarázatot mindenre.