A magyar női középvezetők az autóiparban

Absztrakt (kivonat)

Szakdolgozatomat a magyar női középvezetőkről írtam az autóiparban. Bár a nők munkaerőpiaci helyzete és társadalmi szerepe az utóbbi évtizedekben sokat változott a világban, mégis a nemekkel szembeni diszkrimináció egy továbbra is fennálló probléma, mellyel folyamatosan foglalkoznunk kell. Sok helyen még továbbra is probléma, hogy a karrierépítésnél, a munkahelyválasztásnál, az előreléptetéseknél és a fizetések meghatározásánál számít az egyén neme. A nők előtt továbbra is rengeteg akadály van a munkaerőpiacon karrierépítés szempontjából. Számolniuk kell azzal, hogy Magyarországon kifejezetten konzervatív a társadalom megítélése a női karrierről, sokan a nők elsődleges feladatának a gyereknevelés és a háztartás vezetését tartják. A nők karrierútja szempontjából kifejezetten fontos a gyerekvállalás kérdése, hiszen ezzel huzamosabb ideig ki kell lépniük a munkaerőpiacról és nehézség lehet számukra a munkaerőpiacra való visszatérés is. A nők továbbra is nagyobb részt vállalnak a gyereknevelésből, illetve a háztartási munkákból, ez megnehezíti, hogy egyensúlyban tudják tartani a munkájukra és magánéletükre szánt időt, így megeshet, hogy a saját szabadidejükből vonnak el időt, hogy minden feladatukat el tudják végezni. Kutatásomban 7 középvezetővel készítettem interjút. Az interjúkból az derült ki, hogy középvezetőként és kisgyerekek mellett nagyon nehéz a munka és magánélet egyensúlyát fentartani. A másik szembetűnő dolog az volt, hogy azt nyilatkozták, hogy ők nem voltak nemi diszkrimináció áldozatai, mégis el tudtak mesélni egy vagy több történetet, amikor hátrányosan meg voltak különböztetve nemük miatt. Ezekből az ellentmondásokból látszik, hogy maguk se voltak tisztában azzal mi számít nemi diszkriminációnak. Ezen a helyzeten segítene, ha több kommunikáció folyna erről a témáról a cégen belül, illetve, ha a felsővezetők is több figyelmet fordítanának a problémára.