A források és a szervezeti fejlődés támogatásának hatása a dolgozók karrier és jóllét észlelésére

Absztrakt (kivonat)

Napjaink egyik gyakran emlegetett problémája a munkahelyi stressz és kiégés, illetve ezeknek a legküzdésére és megelőzésére irányuló próbálkozások szervezeti szinten. Szakdolgozatomban a forrásváltozás és a szervezeti fejlődés támogatásának hatását vizsgálom a munkavállalók karrier és jóllét észlelése kapcsán. Ennek értelmezésére több elméleti alapot és kutatást felhasználtam. A legfontosabb Hobfoll (1989) forráskonzervációs modellje, mely meghatározza a stressz fogalmát és egy olyan modellt kínál, mellyel objektíven lehet mérni a megadott csoportokon belüli források változásának mértékét és irányát. A fejlődés szervezeti támogatásának észleléséhez az így elnevezett kérdőívet használtam, melyet angolul Organizational Support for Development néven ismerhetünk és az OSD rövidítéssel használom dolgozatomban. Ehhez kapcsolódik az észlelt karrierlehetőségekről szóló kérdőív, melynek eredeti címe Perceived Career Opportunities, röviden PCO. Ezek segítségével tudtam mérni a munkavállalók által észlelt fejlődési- és karrierlehetőségeket szervezetükön belül. Végül, az UWES-3 (Utrecht Work Engagement Scale) kérdőív segítségével a kiégés hiányára is rávilágíthattam, mely összefüggésben van az észlelt lehetőségekkel, így olyan kapcsolatokat véltem felfedezni a forrásváltozások és az elköteleződés között, melyekkel alátámaszthattam felállított hipotéziseimet. Az UWES-3 kérdőívben megfogalmazott elmélyülési dimenzió három tényezővel rendelkezik, ezek az energia, az odaadás és a belemerülés. Három hipotézist állítottam fel, melyek rámutattak a kérdőívek kapcsolatára, illetve a forrásváltozás és a munkahelyi tapasztalatok összefüggéseire. Első kutatási kérdésem arról szólt, hogy nagyobb forrásveszteség esetén negatívabban szemlélik-e a lehetőségeiket a munkavállalók, és csökken-e a lelkesedésük a munkájukkal kapcsolatban. Ennél az állításnál arra jutottam, hogy Hobfoll (1989) forráskonzervációs modellje, illetve a kutatásom eredményei alapján valóban negatívabban szemlélik a munkavállalók a lehetőségeiket forráscsökkenés hatására, többek között a jóllét csökkenése és egy esetleges forráscsökkenés�spirál kialakulása miatt. Második állításom a munkavállalók nyitottságára vonatkozott a munkahelyükön lévő karrier- és fejlődési lehetőségek szempontjából, forrásnövekedés mellett. A munkavállalók kutatásom alapján ténylegesen pozitívabban szemlélték lehetőségeiket, mikor forrásnövekedés következett be náluk, amit Hobfoll (1989) modelljének fő elvei alapján is vártam. Végül az utolsó állításom a munkahelyi fejlődési- és karrierlehetőségek és a munkavállalók elmélyülési mutatói (energia, odaadás, belemerülés) közötti kapcsolatra vonatkozott. Itt azt tudtam megállapítani, hogy az észlelt lehetőségek és a kiégés hiánya között közepesen erős pozitív kapcsolat van, tehát igaz az állítás. Összességében, kutatásom során sikerült rávilágítanom néhány összefüggésre, melyek a vizsgált minta és a felhasznált kérdőívek segítségével aránylag pontos értékeket hoztak.