A sikeres vezetői attitűd a kompetenciák, a vezetési stílusok és az érzelmi intelligencia tükrében

Absztrakt (kivonat)

Szakdolgozatom célja az volt, hogy bemutassam milyen kompetenciákkal, jellemzőkkel kell rendelkeznie, illetve milyen vezetési stílusokat érdemes alkalmaznia egy eredményes vezetőnek. Emellett kutatási kérdésként azt is vizsgáltam, hogy a magas fokú érzelmi intelligencia mennyire fontos egy jó vezetőben. A kutatásom kezdetén a kompetencia fogalmát összegeztem különböző források, szakmai vélemények alapján. A definíció tisztázását követően összegyűjtöttem azon legfontosabb kompetenciáikat, amelyekkel a Spencer-Spencer-féle (1993) kompetenciaszótár és Goleman (1997) öt érzelmi készség kategóriája alapján egy jó vezetőnek rendelkeznie kell. A kompetenciák feltérképezése után áttekintettem a sikeres vezetői jellem eddigi megközelítéseit a vezetési stílusok tekintetében, kezdve a tulajdonságokon alapuló megközelítéssel, amely fókuszában a sikeres vezetői jellem állt. Ezután áttértem a magatartáson alapuló megközelítésre, amelynek két irányzata ismert: a személyiségközpontú és a döntésközpontú irányzat. Ezt követően a kontingencialista elméletek új felfogását mutattam be, végül a legújabb leadership elméletekkel zártam a vezetési stílusok áttekintését. A sikeres vezetői kompetenciákon belül kitértem az érzelmi intelligencia fontosságára, ugyanis az érzelmi intelligencia kiemelt szerepet játszik a vállalatok eredményességében. Az elméleti áttekintés végén pedig a vezetési stílust befolyásoló tényezőket is bemutattam és részleteztem egy kutatást, amely a sikeres vezetői kompetenciák témakörében készült. A szakdolgozatot saját kutatással zártam három vezetővel készített interjú és egy kérdőív formájában. A kérdőív elkészítéséhez felhasználtam a Wong és Law Érzelmi Intelligencia Skála magyar változatát, amely segítségével a kérdőív eredmények kiértékelése során megállapíthattam, hogy a kérdőív kitöltők fontosnak tartják a magas fokú érzelmi intelligenciát egy vezetőben. Az érzelmi intelligencia fontosságáról az interjúalanyok is egyetértettek. Továbbá az elméletben felsorolt kompetenciákat vizsgálva mind a kérdőív kitöltők, mind a vezetők igazolták a Spencer-Spencer-féle kompetenciaszótárban és a Goleman által meghatározott tulajdonságok fontosságát is. A vezetési stílusokról alkotott véleményeket figyelembe véve is fontos következtetésekre jutottam. Interjúalanyaim véleménye megegyezett abban, hogy a vezetők vezetési stílusa helyzetfüggő, vagyis nagymértékben függ egyéb tényezőktől is, hogy egy vezető melyik vezetési stílussal él – például a vezető személyiségétől, a csoporttagok személyiségétől, a szervezeti kultúrától stb. A beosztottak bevonásának témakörét tekintve a legeredményesebbnek a demokratikus vezetési stílus tűnt, amely szerint a beosztottakat a vezető többnyire vagy mindig bevonja a döntéshozatalba, kikéri véleményüket. A teljes autonómiával járó “Laissez-faire” vezetési stílust és a folyton monitorozó, döntéshozatalból kizáró autokrata vezetési stílust egyik csoport sem találta eredményesnek. A kontingencialista elméletek korszakához tartozó Hersey-Blanchard-féle (1982) megközelítés sem bizonyult relevánsnak, ugyanis a kérdőív kitöltők és az interjúalanyok véleménye szerint a beosztott orientáltabb vezetői stílus az eredményesebb, ellentétben az elmélet állításával, ami szerint a munkavállalók érettségi szintjétől kell függővé tenni a beosztottcentrikus és a feladatcentrikus vezetési stílus arányát. A szakdolgozatomban feltárt elméletek nagyrészt tehát relevánsnak bizonyultak, továbbá mind az interjúalanyok, mind a kérdőív kitöltők véleménye hasonló a témával kapcsolatban. A szakdolgozatomban levont következtetések alapján megfogalmazódott bennem, hogy míg a vezetési stílusok nagyban függnek az adott korszakok egyes tényezőitől, addig a jó vezetők tulajdonságai nem függnek annyira az adott időszakok alakulásától, azok állandóak, legfeljebb a hangsúly máson van az egyes korszakok elvárásainak megfelelően.