Hídemberek narratívái a formális és informális világ összekapcsolásáról: Egy magyarországi nagyvállalat esete

Absztrakt (kivonat)

Napjainkban megnőtt a világban az innováció szerepe, a szervezetek is minden korábbinál mélyebben specializáltak, emiatt minden eddiginél fontosabb, hogy a vállalati szereplők együttműködjenek és megosszák egymással tudásukat. A gazdaság világában tapasztalhatjuk, hogy felértékelődtek a szereplők együttműködésének csatornájaként megjelenő személyközi hálózatok. Dolgozatom fókuszában egy tudatosan létrehozott hálózat áll. E hálózat, a "hídemberek közössége" egy innováció a szervezet életében, egy kultúratámogató program, amelynek segítségével hatékonyabb a változáskezelés, megkönnyíti a kommunikációt, a vállalat céljainak lebontását a mindennapi munkavégzés szintjére, illetve mindezek átvitelét az egyszerűbb döntéshozatal irányába. A hídemberek közösségének tagjai olyan személyek, akik a vizsgált szervezet személyközi kapcsolathálózataiban kiemelt jelentőségű szerepet töltenek be: csomópontok vagy összekötők. A hídemberek ezen felül a kultúraváltást segítő önkéntesek, akik a munkakörük ellátása mellett segítik a vezetőiket és munkatársaikat a változás megértésében és megélésében, „hidat” képezve a vezetőség felé. A hídembereket különböző szervezeti egységekből delegálták. Olyan agilis kollegákat kerestek, akik a környezetük számára példaértékűek, jól kommunikálnak, képesek bizalmat építeni, és van motivációjuk az önkéntes tevékenységre. A kutatási kérdésem fókuszában ezen személyek álltak. A vizsgálatom célja az volt, hogy képet kapjak arról, hogy az önkéntesen jelentkezett vagy vezetők, munkatársak által választott személyek (hídemberek) hogyan élik meg formalizált, hídemberré avatott szerepüket a szervezetben. A gyakorlati elemzés előtt nagy hangsúlyt fektettem a szakirodalom áttekintésére és a szakdolgozatom szempontjából releváns részek kiemelésére. Először a szociológia világába vezettem be az olvasókat, aminek során főként Mérei Ferenc munkáira támaszkodtam. A híres hálózatkutató, Barabási Albert-László munkásságát is áttekintettem. Különböző cikkek, idegennyelvű források is segítették a téma mélyeb megértését. Ilyenek például Baksa Máté, Szántó Zoltán, Michael J. Arena, Ronald Burt művei. Ezek megértése után bemutattam a klikkek, gyenge kötések, kapcsolati tőke, hálózati tőke jelentőségét. Ismertettem a hídemberek, mint véleményvezérek és központi szereplők hálózati jelentőségét. A kutatási céljaimat összevetettem a kutatási módszerekkel, figyelembe véve a számomra fennálló lehetőségeket. Véleményem szerint, a választott témához a kvalitatív kutatási módszer volt a legmegfelelőbb. Ennek segítségével képes vagyok a komplex rendszerek mélyebb, részletesebb megértésére. Önálló kutatásom első fázisát narratív technikával végeztem, amelyet félig-strukturált interjúkkal egészítettem ki, hogy megbízhatóbb és érvényesebb legyen a kapott eredmény. A narratív elemzés során az alanyokat egy rövid „történetet” kellett elmesélni, hogy hídember pályafutásuk során mi volt a legkellemesebb vagy legkellemetlenebb élményük. Ezzel a módszerrel az érzésikre hatottam. Az interjús beszélgetés alatt feltártam belső motivációikat, elvárásaikat, véleményüket a hídember hálózat vonatkozásában. Kilenc hídemberrel és egy vezetővel készítettem elemzést. A két módszer tökéletesen kiegészítette egymást, és a célomnak megfelelt. Szakdolgozatom egyik fő konklúziója az, hogy a hídemberek szerepe a szervezeti egységeken és a vezetők és beosztottak összekötésén túlmutat. Megjelenik egy új dimenzió, miszerint a hídemberek olyan határátlépők, akik összekötik az informális és formális világot a szervezetben, beékelődtek a kettő közé. Az, hogy mennyire érzik jól magukat a hídember pozíciójukban függ attól, hogy mennyire sikeres a kapcsolatteremtés a két világ között. Úgy gondolom, hogy a program egy jó eszköz és javasolt olyan vállalatoknál, ahol a kommunikációt és változást támogatni, a bizonytalanságot csökkenteni szeretnék és be akarják vonni a munkavállalók szélesebb rétegét a működésbe. Meggyőződésem, hogy ha sikeresen működik a hálózat, hatékony segítséget és kiváló lehetőséget nyújt a szervezet számára. Véleményem szerint ez egy javasolt szervezetfejlesztési módszer és helye van a vezetői eszköztárban a kockázatokat mérlegelve is.