Halkuló hullámzás: A kereseti egyenlőtlenségek és az azokat befolyásoló vállalati tényezők alakulása Magyarországon 1996 és 2016 között

Absztrakt (kivonat)

Dolgozatomban a magyarországi kereseti egyenlőtlenségek és a kereseteket befolyásoló vállalati tényezők alakulását vizsgáltam meg az 1996 és 2016 közötti időszakban. Ehhez öt különböző évet választottam ki a gazdasági ciklusoknak megfelelően, hogy részletesebben elemezzem ezen esztendőkben a rendelkezésre álló kereseti adatokat. Célom volt az is, hogy a kapott eredményeket nemzetközi kontextusba helyezzem, megtudjam, hogy a növekvő kereseti egyenlőtlenségeket mutató tendenciák mennyire jellemzőek hazánkban, valamint a vállalati tényezők súlya a külföldi kutatásokhoz hasonlóan Magyarországon is emelkedő trendet mutat�e? Kutatásaimhoz a Nemzeti Munkaügyi Hivatal Bértarifa adatbázisát használtam fel, amelyen aztán az általam kiválasztott 1996-os, 2003-as, 2007-es, 2010-es és 2016-os évek esetében varianciaanalízist, valamint kereseti regressziókat végeztem. Előbbihez a keresetek alapján percentilisekbe osztottam a megfigyeléseket, majd az egyes századok átlagkereseteit analizáltam. Megvizsgáltam azt is, hogy az egyes kereseti századok esetében hogyan változott az adott munkavállaló cégénél fizetett átlagbér, illetve mennyire jellemző a szegregáció és ,,sorting” jelensége, azaz, hogy a magas keresetű dolgozók magas átlagbért kínáló vállalatoknál dolgoznak-e más magas keresetűekkel együtt. Megkíséreltem kétfelé bontani a keresetek varianciáját is vállalati és egyéni összetevőkre. A dolgozat második felében egy kereseti regressziós modellt készítettem, amelynek függő változója a reálbérek természetes alapú logaritmusa volt, független változói pedig az egyéni jellemzők (úgymint nem, iskolai végzettség, tapasztalat) és vállalati tényezők (létszám, ágazat, földrajzi elhelyezkedés, külföldi érdekeltség) voltak. Kutatásom eredményeként arra jutottam, hogy a kereseti egyenlőtlenségek 1996 és 2016 között Magyarországon csökkenő mértéket mutattak, az ezt jellemző p90/p10 mutató 4,156-ról 3,747- re csökkent. Ugyanakkor ez a csökkenés nem volt egyenletes, 2003-ban és 2010-ben is kiugrás volt tapasztalható az adatokban. Azt találtam, hogy ezen tendencia elsődleges okai a minimálbér növekedésének nem fokozatos jellege, illetve a gazdasági környezet változása voltak. A varianciaelemzés azt mutatta, hogy trendváltás következett be abban a tekintetben, hogy míg 1996-ban még a keresetek szórásának nagy részéért az egyéni tényezők különbözőségei voltak a felelősek, addig 2016-ra ez megfordult és a vállalati hatások által befolyásolt variancia 54%- ra emelkedett. A szegregáció és sorting jelenségére az adatok alapján kizárólag 1996 esetében lehetett következtetni, a többi megvizsgált évnél ez nem volt tapasztalható. A regressziós modell segítségével azt állapítottam meg, hogy a vállalati tényezők közül az ágazati besorolás van a legnagyobb befolyással a keresetekre, ezt követi a vállalati méret, valamint a földrajzi elhelyezkedés és a külföldi tulajdonviszonyok hatása. A nem hazai tulajdonú vállalatok nemzetközi összehasonlításban is jelentősen nagyobb béreket fizetnek, mint belföldi tulajdonú társaik, az eltérés mértéke azonban csökkenő tendenciát mutatott, 2016-ra már alig tett ki 20%- ot. A vállalati mérethatás szintén negatívan változott meg 1996 és 2016 között, amely beleillik a nemzetközi trendekbe, oka pedig nagy valószínűséggel a belső munkapiacok és szakszervezetek gyengülése. Általánosságban ugyanakkor elmondható az, hogy egy nagyobb méretű vállalkozásnál dolgozni továbbra is jelentős bérelőnnyel jár. Az ágazati kereseti prémiumok szintén csökkenő tendenciát mutattak a vizsgált időszakban, ám 2010-ben szerepük átmenetileg ismét megemelkedett, vélhetően a gazdasági nehézségek következtében. Ehhez a vizsgálathoz bázisként használtam a feldolgozóipart, amelyhez képest csökkent a bérhátránya a mezőgazdasági, kereskedelmi, építőipari és szállítási szektorban dolgozóknak. A pénzügyi, bányászati és szórakoztatóipari ágazatokban tevékenykedők esetében a bérelőny csökkenéséről beszélhetünk, tehát összességében elmondható, hogy jelentősen csökkentek az ágazatközi kereseti különbségek. Az is jellemző volt, hogy a magasabb bérrel rendelkezőket jobban érintették a különféle befolyásoló hatások. A modellbe bevontam a földrajzi tényezőt is, amely sokkal kevésbé jelentős szerepet mutatott a keresetek alakulásában, mint a vállalati méret vagy az ágazati hatások. Ez szintén csökkenő tendenciát mutatott az időszak során, ugyanakkor a közép-magyarországi régió bérelőnye továbbra is jelentős maradt. Nem tudtam adatokkal alátámasztani ugyanakkor azt a teóriát, hogy egy adott régió kereseteit a valódi piaci potenciál nagyban befolyásolja. Az elvégzett elemzéseket egymás mellé helyezve arra a végkövetkeztetésre jutottam, hogy jelentős együttmozgás figyelhető meg a kereseteket befolyásoló vállalati tényezők és a kereseti egyenlőtlenségek alakulása között, tehát ahhoz, hogy utóbbiak mérséklődése folytatódjon, a piaci szereplőknek és a törvényalkotónak kiemelt figyelmet kell fordítania a gazdasági társaságokra és azok szabályozására.