Munka vagy magánélet: a magyar női felsővezetőknek tényleg választania kell? Magyar menedzser nők nehézségei a felsővezetésben és a work-life balance fenntartásában, valamint vállalati eszközök az egyensúly elősegítésére

Absztrakt (kivonat)

Szakdolgozatomban a magyar női felsővezetők helyzetét vizsgáltam, elsősorban abból a szempontból, hogy létezik-e az életükben a munka és a magánélet egyensúlya. Kutatásom során arra a kérdésre kerestem a választ, hogy milyen, a női mivoltukból adódó napi nehézségekkel kell szembenézniük a felsővezetéseben, illetve a work-life balance fenntartásában és hogy milyen vállalati eszközök léteznek az egyensúly elősegítésére. Dolgozatom első részében elméleti kutatást végeztem, melynek során hazai és nemzetközi szakirodalmakkal mutattam be az általam említett főbb témákat. A szekunder kutatásom első részeként feltártam hogyan változott a női vezetők helyzete. Magyarországon, a rendszerváltástól egészen a mai napig. Ezt követően megvizsgáltam pár, a női vezetők nehézségeiről szóló fontos szakirodalmat a karrierépítésben, és bemutattam a kutatásomhoz legrelevánsabbnak ítélteket. Meghatároztam a legtöbbször használt kifejezések definícióit, és áttekintettem a statisztikai adatokat. Ezután rátértem a work-life balance fenntartásának megkönnyítését segítő, Magyarországon alkalmazott eszközökre, és a témában megtalálható kutatások alapján a két leggyakoribb elemet bemutattam, a részmunkaidőt és a távmunkavégzést Miután meghatároztam a definíciókat, a foglalkoztatási formákat vizsgálva áttekintettem, hogy a hazai vállalatok körében milyen arányban támogatják azokat, majd az eredményt statisztikai adatokkal is alátámasztottam. Ezt követően szakdolgozatom saját kutatási része következett. Annak érdekében, hogy az előbb bemutatott elméleti hátteret konkrét gyakorlati példákkal és adatokkal is magyarázzam, primer kutatást végeztem. A téma érzékenységét figyelembe véve a minél nyíltabb és mélyebb válaszok érdekében az egyik gyakori kvalitatív kutatási eszközt, félig strukturált interjúkat készítettem. A kutatás során nyolc, felsővezetői pozícióban dolgozó nővel beszélgettem, a válaszaikat pedig elemeztem, majd összehasonlítottam a szakirodalomban feltárt eredményekkel. A széleskörűbb minta biztosítása érdekében minden felsővezető más méretű és alapítású vállalatnál, különböző szektorokban dolgozik. Az interjúkban először a nők mindennapi nehézségeit tártam fel, mely során kiderült, hogy a nők rendkívül alacsony aránya a felsővezetésben, a magyar társadalmi berögződések és a munkahelyen nap mint nap megjelenő sztereotípiák és szexizmus okozzák a legtöbb problémát. Ennek a témának a vizsgálatával nem csak a kutatási kérdésemre kaptam választ, hanem az előfeltevésem is bebizonyosodott, mely szerint a felsővezető nők még a mai napig is szembesülnek a munkahelyen szexizmussal és ellenük irányuló sztereotípiákkal. Empirikus kutatásom másik felében a work-life balance jelenségét tártam fel, elsősorban annak nehézségeit, valamint az egyensúly fenntartását segítő eszközöket. Az általam megkérdezett nők válaszai alapján kiderült, hogy többségében egyensúlyban érzik a munkát és a magánéletet, de ezen területek aránya nem olyan mértékben van jelen az életükben, ahogy azt ideálisnak gondolják. Az egyensúly fenntartásának egyik legkomolyabb kihívását a második műszak elvégzése jelenti számukra. Az ebben a témában tett előfeltevésem, mely szerint azok a női felsővezetők, akik anyák is, nem érzik egyensúlyban a munkát és a magánéletet, csak részben bizonyosodott be. A kutatás rámutatott, hogy bár egyaránt voltak olyan gyermekes nők, akik egyensúlyt éreznek és olyanok is, akik nem, a második műszak problémája minden esetben sokkal jobban érinti őket, és nagyobb lelki vagy anyagi terhet róhat rájuk. Az egyensúly fenntartását elősegítő eszközöket illetően kutatásom feltárta, hogy az általam megkérdezett nők munkahelyei által a leggyakrabban alkalmazott módszerek a részmunkaidő, home office, tréningek és oktatások. A nagy nemzetközi vállalatok esetében olyan további eszközök is léteznek, mint külföldi kiküldetés, vezetői coaching és vállalati iskola. Az is kiderült, hogy az interjúalanyaim úgy érzik további támogató eszközökre is szükségük lenne, olyanokra, mint vállalati bölcsőde és gyermekmegőrző, szoptató szobák a munkahelyen, vagy munkakör megosztás bevezetése. Kutatásomat összegezve tehát elmondható, hogy a magyar női felsővezetők karrierépítésében számos akadály található, és a felsővezetésben is szembe kell nézniük női mivoltukból származó napi nehézségekkel. Emellett a work-life balance kialakítása is nagy terhet jelent számukra, a hagyományos női szerepekből adódó feladatok miatt, de ezt többé-kevésbé sikerül kialakítaniuk. A magyarországi vállalatokban már létező eszközök jó megoldást jelenthetnének az egyensúly fenntartására, de sokkal szélesebb körben és nagyobb arányban kellene alkalmazni őket, illetve szükség lenne új, modernebb eszközök bevezetésére is. Az általam megkérdezett felsővezetők pozitívan tekintenek a jövőbe és úgy gondolják, hogy elindult egy lassú, de tartós változás. Interjúalanyaim szerint a következő generáció segítségével eltörölhetők lesznek a hagyományos társadalmi berögződések, és elérhetővé válik a teljes egyenjogúság, a vállalati felsővezetésben, és remélhetőleg a mindennapi életben is.