A kiégés vizsgálata a pedagóguspályán: Az érzelmi munka és a szubjektív foglalkoztatási biztonságérzet szerepe a kiégés alakulásában

Absztrakt (kivonat)

Jelen dolgozat célja minél szélesebb körű ismereteket szerezni a magyarországi pedagógus-munkakörben foglalkoztatottak körében a napjainkban egyre elterjedtebbé és globálisabbá váló kiégés szindróma jelenségéről, annak fokáról, valamint az azzal összefüggésben álló, azt előidéző tényezőkről. A téma aktualitása, jelentősége úgy vélem nem kérdőjelezhető meg, hiszen napjaink tudásalapú, cél- és teljesítményorientált társadalmában, ahol az elvárások szinte határtalanok, hibázni, kudarcot vallani visszás. A fokozott munkahelyi igénybevétel hatására kialakuló stressz és annak hosszútávú következményeként interpretálható kiégés szindróma nem csupán egyéni, de szervezeti és társadalmi szinten egyaránt negatív következményekkel jár. A pedagógusok, mint az általam választott célcsoport, ahogyan azt számos kutatás is alátámasztja fokozottan veszélyeztetettek a kiégés szempontjából. Vizsgálatomban a pedagógusok kiégésének érzelmi munkával, valamint szubjektív foglalkoztatási biztonságérzettel való kapcsolatait tártam fel. Számos olyan kutatás született már, amely ezen változók kiégéssel való kapcsolatait vizsgálták, azonban a pedagógusok körében végzett kutatások között nem találkoztam olyannal, amely ezt a három változót egyetlen modellben vizsgálta volna. Igyekeztem más aspektusból megközelíteni a témakört és olyan okokat, prediktor tényezőket feltárni, melyek újdonságtartalommal bírnak, ezáltal hozzájárulva ahhoz, hogy a tanári kiégéshez vezető okok és azzal kapcsolatban álló változók minél szélesebb skáláját ismerhessük meg. Az érzelmi munka vonatkozásában vizsgáltam, hogy a hazai pedagógusok milyen gyakran tapasztalják azt, hogy a valójában átélt érzelmeik nem egyeznek meg az elvárt és kimutatott érzelmekkel, valamint, hogy munkavégzésük során milyen gyakran végeznek felszíni vagy mély érzelmi munkát annak érdekében, hogy a diákokkal megfelelő módon bánjanak. A szubjektív foglalkoztatási biztonságérzet vonatkozásában pedig feltártam, hogy a pedagógusok szubjektíve milyennek értékelik karrierképüket, előrelépési, fejlődési lehetőségeiket, munkahelyi készségeiket és jövőbeli feladataikat, felelősségeiket. Dolgozatom szakirodalmi áttekintésében – a felállított modellben szereplő változók mélyebb megértésének érdekében – kitértem a stressz, a kiégés, az érzelmi munka és a szubjektív foglalkoztatási biztonságérzet fogalmaira és korábbi kutatások alapján ezen tényezők közötti kapcsolatokra. Hipotéziseimet az általam tanulmányozott, korábbi kutatások eredményeire alapozva határoztam meg. A kutatás elvégzéséhez és az előzetesen felállított hipotézisek teszteléséhez kvantitatív módszert alkalmazva kérdőívet állítottam össze, amely lehetővé tette számomra a jelentős számú (282 fő) kitöltő elérését, valamint a vizsgált sokaság statisztikai elemzését, számszerűsítését, az összefüggések kimutatását. Vizsgálatomból kiderült, hogy a pedagóguspályán a kiégés személyes hatékonyság dimenziója az, ahol a legnagyobb a magas fokú kiégést mutató tanárok aránya, tehát ez tekinthető a legproblémásabb területnek, míg a diákokkal való személytelen bánásmód kevésbé mutat fájdalmas eredményeket. Kutatásomban alátámasztást nyert az a feltételezés, miszerint az érzelmi munka és a kiégés között van kapcsolat a pedagóguspályán, ily módon sikerült bebizonyítanom, hogy van értelme a tanárok körében is vizsgálni az érzelmi munka kiégéssel való kapcsolatát. Azon pedagógusok, akik felszíni érzelmi munkát végeznek – tehát nem érzik át az elvárt érzelmeket, csupán érzelemkifejezésüket változtatják meg – magasabb fokú kiégést mutatnak, mint azok a pedagógusok, akik mély érzelmi munkát végezve valóban megpróbálják átélni az elvárt érzelmeket. Továbbá feltételeztem az érzelmi disszonancia kiégés és érzelmi munka kapcsolatában való közvetítő szerepét, amely feltételezés szintén alátámasztást nyert. Elmondható, hogy az érzelmi disszonancia megélése felszíni érzelmi munka esetén tovább mélyíti a kiégést, míg mély érzelmi munka esetén növeli a kiégés valószínűségét. A szubjektív foglalkoztatási biztonságérzet és a kiégés kapcsolatának feltárása során kiderült, hogy van kapcsolat a két tényező között. Minél biztosabb az egyén foglalkoztatási biztonságában, annál alacsonyabb fokú kiégést mutat. Végül vizsgáltam a szubjektív foglalkoztatási biztonságérzet mediáló szerepét a kiégés és az érzelmi munka kapcsolatában, mely vizsgálat alapján elmondható, hogy a szubjektív foglalkoztatási biztonságérzet csupán a felszíni érzelmi munka és a kiégés személyes teljesítény dimenziója közötti kapcsolatban játszik közvetítő szerepet. Összességében tehát elmondható, hogy a tanári kiégés okainak, előrejelző tényezőinek feltárása során, mind az érzelmi munka, mind a szubjektív foglalkoztatási biztonságérzet vizsgálata fontos, hiszen mind a két változó szignifikáns kapcsolatot mutat a kiégéssel és bejósolja azt.