A home office-ban tapasztalt stresszorok avagy hogyan befolyásolja az otthoni szociális környezet a stresszt

Absztrakt (kivonat)

A munka és a társas kapcsolatok meghatározó részei az életünknek. Ez nem meglepő, hiszen mindennapjaink fontos alkotóelemeit képezik. Ezen tényezők azonban stresszforrásként is jelentkezhetnek. Éppen ezért érdemes velük foglalkozni. A dolgozatom elsődleges célja a home office-ban tapasztalt stresszorok feltárása. További célkitűzésem, hogy a megváltozott fizikai és elsősorban szociális környezet szerepét vizsgáljam az otthoni munkavégzés során észlelt stresszforrások tekintetében. Szakdolgozatom első része egy szakirodalmi áttekintés az adott témában. Elsőként a home office meghatározását, befolyásoló tényezőket, előnyeit és hátrányait tekintem át. Ezt követően a stressz fogalmát, a munkahelyi stresszorokat és meghatározó tényezőket valamint a szubjektív jóléttel való kapcsolatát ismertetem. A 3. fejezetben a társas támogatással kapcsolatos szakirodalmakat foglalom össze. Meghatározom a fogalmát, a befolyásoló tényezőket, forrásait, megjelenési formáit, hatásait. Végül pedig a stressz és társas kapcsolatok összefüggéseit mutatom be. A dolgozat második részében saját kutatásomat foglalom össze. Elsőként az első rész alapján megfogalmazott hipotéziseimet, majd a kutatási módszertant (kvalitatív és kvantitatív kutatás). Végül pedig bemutatom az elért eredményeket. A kutatási módszertant tekintve kvalitatív és kvantitatív módszert is alkalmaztam. A kutatás célcsoportja rendszeres jelleggel, napi szinten home office-ban dolgozó magyarországi munkavállalók. Kvalitatív kutatásom alapját fókuszcsoportos interjúk képezték, amelynek célja a home office-ban tapasztalt stresszorok feltárása. Kvantitatív kutatásom pedig azt a célt szolgálta, hogy számszerűsítsem, illetve nagyobb mintán is elemezzem a kérdéses változókat. Megvizsgáljam, hogyan alakítják a különböző demográfiai tényezők és az otthoni szociális környezet a stresszorok percepcióját erősség és kontrollálhatóság tekintetében. Továbbá a szubjektív jólléttel, mint kimeneti tényezővel is összehasonlítsam. A feltáró kutatás eredményeként 36 különböző otthoni munkavégzés során jelentkező stresszforrást azonosítottam. Ezek alapján készítettem el online kérdőívemet. A kérdőív adatai lehetővé tették, hogy a stresszorok erősségét és kontrollálhatóságát is elemezzem. Ahogy arra előzetesen is számítottam, a szociális környezetből adódó stresszorok erősség szerinti átlagértékei voltak a legmagasabbak. Továbbá egy faktoranalízist is elvégeztem, amely eredményeképpen 8-8 stresszor csoportot azonosítottam erősség és kontrollálhatóság szerint. Szakdolgozatom további része a következő kutatási kérdés köré épült: Milyen kapcsolat áll fenn a stresszforrások erőssége és kontrollálhatósága, valamint a szubjektív jóllét és a társas támogatás között? Dolgozatomban két hipotézist vizsgáltam, valamint a demográfiai tényezők alapján két további feltevést elemeztem. Az első hipotézisem a következő volt: A társas támogatás növeli a stresszorok feletti kontrollérzetet, amelyet a kérdőív eredményei megcáfoltak. Ugyanis a változók között nem állt fenn szignifikáns kapcsolat. Ezt magyarázza a kérdőív többi eredménye, amelyek alátámasztják, hogy a közvetlen szociális környezet valóban inkább stresszforrásként jelenik meg, mintsem társas támaszként. A második hipotézisem a következő volt: Minél erősebb az átélt stresszhatás, annál inkább csökken az adott személy szubjektív jólléte, amelyet korrelációvizsgálatom eredményei alátámasztottak. A Pearson- féle korrelációs együttható negatív előjellel jelent meg. Tehát minél nagyobb a stresszforrás erőssége, annál inkább csökken a szubjektív jóllét. A demográfiai adatok alapján két további feltevésem volt: a) A nők több otthoni környezetből adódó stresszt élnek át (pl.:család, háztartás), mint a férfiak b) A gyermekes, különösen a többgyermekes munkavállalók a különböző stresszorokat nagyobb erősséggel tapasztalják. Az a) feltevésemet egy t próba elvégzésével vizsgáltam, amely alapján egyértelműen elvetettem a hipotézist. Ugyanis szignifikáns kapcsolat csak kevés esetben állt fent a változók között, és ezek is a férfiaknál jelentek meg nagyobb csoportátlaggal. A b) feltevésemet az eredmények alátámasztották. Minden esetben a gyermekeseknél (azon belül is a négygyermekeseknél) volt magasabb a csoportátlag. Ugyanakkor itt szeretném megjegyezni, hogy egy nagyobb minta esetén az eredmények több és erősebb kapcsolatát várom.