Venni vagy nem venni? Önkorlátozó közösségek a túlfogyasztás ellen

Absztrakt (kivonat)

A textilgyártás a második legszennyezőbb iparág, a textilipari termékek több mint 60 százalékát a divatipar emészti fel. Az olcsó munkaerőnek, az alacsony minőségű alapanyagoknak és a növekvő fogyasztói igényeknek köszönhetően a ruhatermelés egyre gyorsabb növekedést mutat. Gyakori jelenség, hogy a fogyasztók a ruhákat eldobhatóként kezelik, csupán néhány alkalommal hordják, mielőtt megválnának tőlük. Dolgozatom középpontjában a túlzott, szükségszerűtlen ruhafogyasztás problémája áll. A túlfogyasztást előidéző vásárlási mintákkal szemben az online térben proaktív törekvések és a ruhavásárlás bojkottálását megkísérelő online közösségek aktivitása figyelhető meg. A dolgozat arra keresi a választ, hogy tartósan befolyásolják-e a fogyasztó magatartását az online közösségi térben történő kihívások és csoporttagságok. A kutatás kvalitatív, illetve kvantitatív technikák alkalmazásával két kiválasztott online Facebook közösség mintáján vizsgálja az online közösségek egyénre gyakorolt tartós hatását a tudatos fogyasztói magatartás kialakításában, illetve az önkorlátozó, nem szükségszerű fogyasztás gyakorlatának alkalmazásában. A kutatás kiinduló feltételezése szerint a közösséghez tartozó személyek kölcsönösen nyomást gyakorolnak egymásra, ami a fogyasztói tudatosság mellett esetenként fogyasztói szorongást, lelkiismeret-furdalást idéz elő. Az önkorlátozó fogyasztói kihívások csoportjai – “1 évig nem vásárolok ruhát” és a “Nem vásárolok ruhát – minimum 2 hónapig” – tagjainak preferenciáit és döntéseit a LOHAS fogyasztói csoport modelljéhez viszonyítva vizsgálom a minőségorientáltság, egészségtudatosság és fogyasztói döntések környezetre és társadalomra gyakorolt hatásainak szempontjából. Az elemzés továbbá, diskurzuselemzéssel, kérdőíves technikákkal és mélyinterjúkkal tárja fel a csoport és egyén viselkedésének dinamikáját, a fogyasztói szorongás és önkorlátozás problémakörét.