Közfoglalkoztatási programok, mint a hátrányos helyzetű falvak fejlődési tényezői

Absztrakt (kivonat)

Dolgozatunk során arra a kérdésre keressük a választ, hogy a hátrányos helyzetű térségekben értéket teremtő közfoglalkoztatási program esetén a vezetők milyen kihívásokkal találkoznak a program egyes életszakaszain belül, ezeket hogyan tudják orvosolni, illetve, hogy a jelenben, a működtetés és az önfenntartás szakaszok között milyen nehézségekkel szembesülnek, ezeket hogyan kezelik. Megvizsgáljuk a közfoglalkoztatási rendszer hátterét, jövőbeni lehetőségeit, előnyeit, hátrányait. Végül kitérünk a programok adaptálási lehetőségeire is. A közfoglalkoztatás (vagy a köznyelvben sokszor helytelenül használt közmunka) jellemzően olyan téma, melyről szinte mindenkinek van – néha egymástól merőben ellentétes – véleménye, mindkét oldalra lehet érveket, ellenérveket sorakoztatni, ám egyértelmű pozitív vagy negatív megoldás nincs ezzel kapcsolatban. Ebben az írásban nem az a célunk, hogy megállapítsuk, hogy a közfoglalkoztatásnál van-e jobb alternatíva, s ha van, az miért nem jellemző a gyakorlatban. Sokkal inkább a jól működő közfoglalkoztatási gyakorlatok sikertényezőire és adaptálhatóságára fókuszálunk. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében található két szomszédos falu, Hernádszentandrás és Ináncs, amelyek méltán elhíresültek sikeres helyi foglalkoztatáspolitikájuk okán. A két falu a Magyarország legelmaradottabb járásai között szereplő Encsi járásban helyezkedik el, ahol a foglalkoztatási, elvándorlási és egyéb strukturális problémák a legerősebben jelentkeznek. A fiatalság elvándorlása és az elöregedő korszerkezet mindennapi velejárói a vizsgált falvak életének. A járás esetében (a megye többségében is) ez nem kirívó tulajdonság, hasonló problémákkal bír számos más település is. Ezért is választottuk a sikeres közfoglalkoztatási példák kutatásának földrajzi keretéül éppen az Encsi járást. Több alkalommal is szerencsénk volt a térséggel megismerkedni, s úgy gondoljuk, hogy Dél-Abaúj hazánk egyik kimeríthetetlen „gyöngyszeme”, amely ugyanakkor méltánytalanul el van hanyagolva. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, a sikeresen működő helyi példákat előtérbe kell helyezni, meg kell ismer(tet)ni azokat. Jelen dolgozatban Hernádszentandrás és Ináncs sikeresen működő programjait hasonlítjuk össze, különös tekintettel arra, hogy milyen nehézségekkel találkoztak a program egyes életszakaszai során, hogyan oldották meg a felmerülő problémákat, milyen erőforrásokra támaszkodtak. Keressük a választ arra a kérdésre is, hogy melyek azok a fő külső és belső tényezők, amelyek lehetővé tették, hogy a két vizsgált falu sikeres értékteremtő közfoglalkoztatási munkaprogramot hajtson végre. Végül pedig megvizsgáljuk, hogy milyen lehetőségek vannak a két falu foglalkoztatáspolitikájának adaptációjára. 4 Írásunk elkészítéséhez elsődlegesen a releváns tudományos szakirodalomban szereplő különböző tanulmányokat, forrásokat dolgoztuk fel. Ezt terepi kutatási módszertanként kiegészítettük egy-egy személyes interjúval is, amelyeket a két falu polgármesterével végeztünk el, majd a kvalitatív módszertant és adatgyűjtést folytatva további személyes interjúkat készítettünk egyes helyi véleményvezérekkel (az ináncsi roma önkormányzat vezetőjével és a görögkatolikus lelkésszel), illetve egy hernádszentandrási lakossal, aki önkéntesként tevékenykedett az ottani program indulásakor és kezdeti fázisában.